Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

A nemesség elszaporodása - miként az eddigi adatokból is kiderül - a városokat korántsem érintette azonos mértékben. Visket és Técsőt a folyamat néhány családtól eltekintve jórészt elkerülte. Hosszúmezőn már jelentős nemesi réteg alakult ki, Huszt és Sziget pedig nagy arányban elnemesedett. A folyamat eredménye különösen Sziget esetében volt súlyos: 1600-ban még mintegy 230, 1673-ban viszont már csupán 32 polgári család élt a városban, 1705-re pedig ez a szám is mindössze 12-re csökkent.

28 A 18. század elején Szigeten még a magisztrátusukat sem tudták megalakítani a közrendűek, hisz számuk egy városi tanács létszámát sem tette ki.

29 A telkek nemesedése Báthori Gábor idején elsősorban Szigeten voltjellemző, pedig már addig is ebben a városban volt a legtöbb nemesi telek. Az 1675-ös teleknemesség-vizsgálat során Huszton 17 fundus nemességét vezették vissza 1622 előtti uralkodói teleknemesítésre (ebből bizonyosan 1612-1613-as 3), Szigeten ugyanez a szám 43 (11), Hosszúmezőn 2 (O).

30 A Bethlen-Rhédey-korszak telekzálogosításairól egy 1670-es évek elejéről származó, összesítő kimutatás ad képet. Bethlen István összesen 17 telket és 4 Idilterületi földdarabot, Rhédey Ferenc 34, Bethlen Druzsina pedig további 2 telket zálogosított el. Az 53 telekből 41 volt Huszton, 7 Szigeten, 4 Hosszúmezőn, 1 Técsőn. Bethlen István mindösszesen 2728 forint 40 dénár, Rhédey 10 518 forint, Bethlen Druzsina pedig 400 forint bevételre tett így szert. (Egy-egy telekért általában 100-200 forintot fizetett a tulajdonosuk, de előfordul 1000 forintos összeg is.)

31 A nemesi cím közvetlen következménye volt az adótól való megszabadulás. A nemes telkek mindenféle földesúri és városi tehertől mentesek voltak. A polgári telekkel rendelkező nemesek csak az állami egyenes adótól mentesültek ugyan, ám a telkük utáni úrbéres tartozásukat is egyösszegű taxával róhattak le az uradalomnak.

32 A taxa összege egy telek után 1675-ig 1 forint, onnan 5 forint volt.

33 Ennek következtében súlyosbodott a polgárok földesúri terhe, hisz az így kevesebb háztartás között oszlott el.

34 28 MOL E 156 fasc. 174. no. 25., MOL E 156 fasc. 155. no. 2., ÖK opisz 1. no. 126. 29 ÖK opisz 1. no. 127. 30 MOL E 148 fasc. 1436. no. 27. E többször említett produkcióra lásd ARDELEAN 2006. 274. p. 31 MOL E148 fasc. 957. no. 18. (az irat egy-két telekről nem, illetve tévesen adjameg, melyik városban van, amit egyéb adataink - lényegében a fenti jegyzetekben idézett oklevelek - alapján korrigáltunk, de ennek részletezésére itt nincs mód). 32 Huszton 1698-ban például egy telken „annak előtte városi emberek lakván szolgáltának rólla, mostan penig taxáinak tülle", miután egy nemes kezére került. MOL E 156 fasc. 148. no. 11. fol. 279r. Sok egyéb uradalomban egyébként, mint ismert, másfajta úrbéres szolgálatot is követeltek civilis funduson ülő nemesektől, de a husztiban nem. 33 MOL E 148 fasc. 1436. no. 27. Lásd még MOL E 148 fasc. 957. no. 19. (taxás telkek jegyzéke az emelés előtt), MOL E 156 fasc. 148. no. 11., fasc. 123. no. 3., fasc. 155. no. 8. (emelés után). 34 Ez egyébként az első probléma, amelyről a nagyarányú nemesedés után értesülünk: a rónaszéki sókamaraispán már 1614-ben jelenti a Szepesi Kamarának: a városokat az adó szempontjából megterheli, hogy az új nemes urak már felesen vannak. MOL E 254 (Repraesentationes, informationes et instantiae) 1614. szeptember no. 1. Az 1624-es hajdúkiváltság szerint pedig „nem kevés injuriât szenvedett efféle közülök megnemesedett egyházi [egytelkes] nemességtől az öt városon lakó adófizető nép", b. v. 1896.332. p. A polgári rend keserves panasza a megnemesedettek helyetti teherviselés miatt: ÖK opisz 1. no. 78. (1672).