Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Martin V. Melosi: The Sanitary City: Urban Infrastructure in America from Colonial Times to the Present Ismerteti: HORVÁTH J. ANDRÁS

így van ez Sir Edwin Chadwick 19. századi angol „közegészségügy-politikus" fellépése óta, aki 1842-ben közzétett klasszikus tanulmányában (Reportern the Sanitary Condition of the Labouring Population of Great Britain), majd azt követő működése nyomán sikerrel győzte meg nem csupán Anglia, s az új világ közvéleményét, de Németország és Franciaország várospolitikusait is a városi fizikai környezet, illetőleg az említett feltételek alakításának morális, az egész társadalmi közhigiénét meghatározó hatásáról. Az általa kezdeményezett sanitary movement főként a gyáripari fejlődés következményeként lerontott városi környezet megújítását és ennek hatásaként a legalsó rétegek higiéniai és társadalmi állapotának feljavítását célozta. 0 és követői a „társadalmi haladást technológia által" szlogenben tömören kifejezésre jutó, jellegzetesen szigetországi viszonyulás jegyében úgy vélték, hogy a városi tömegek életlehetőségeit erőteljesen meghatározó tisztasági alapfeltételeket - konkrétan a vízszolgáltatást, a szennyvízelvezetést és a fekália elhelyezését - szervezik egységes, zárt hidrológiai rendszerbe. A kissé mechanikus és naiv elképzelés szenvedélyes propagálása mögött az az újszerű és tárgyilagos megközelítés húzódott meg, hogy a szegénységnek és a nyomornak végső soron nem morális természetű, azaz nem immanens és szubjektív oka van, hanem azt mindig a külső feltételek okozatának kell tekintenünk. Ezen feltételek „egyszerű" módosítása pedig - a társadalmi egyensúly merőben gyakorlati, politikai szempontjainak érvényesítése mellett - magasrendű emberi értékek elérését teszi, teheti lehetővé. Nos, a chadwicki program és az amúgy meglehetősen egyoldalú tematizáció Melosi könyvének is kiindulópontját képezi. A szerző is a vízszolgáltatás, a csatornázás és a szemétkezelés kérdéseivel foglalkozik csupán, igaz ezeket az infrastrukturális feltételeket a kezdetektől a múlt század legvégéig kísérve nyomon, s minden technológiai-létesítési, szervezeti-jogszabályi, funkcionális-társadalmi és a végső fejezetekben főként ökológiai szempontból téve azt vizsgálat tárgyává. A mű szó szerint kimerítő olvasmány, hiszen a közegészségügy chadwicki felfogása szerint - azaz a kórházi, betegellátási intézményrendszert kiiktatva az értelmezésből - annak minden vonatkozásáról és azok mellékszálairól is szót ejt, csekély módosításokkal többszörösen elmondva lényegében ugyanazt, néhányszor csaknem szó szerint is ismételve magát. Némileg előítéletesen, „tipikusan amerikai" vonásként is jellemezhetjük a mű másik tehertételét, a rettenetesen túlhangsúlyozott hidrotechnológiai vonatkozások részletes kifejtését. Mind a vízkezelés-víztisztítás, az előfertőtlenítés és annak számos vegyészeti vonatkozása, nemkülönben a csatornázási rendszerek általános jellemzői mellett az ülepítéses, az előszűréses szennyvízkezelés előnyei és hátrányai, s ezen különféle rendszerek regionális alkalmazási viszonyai tekintetében, többször is megismételt terjedelmes és roppant tárgyszerű előadás vár a gyanútlan olvasóra. Ettől függetlenül (ámde lehet, hogy a tárgyi feltételek szemléltetése folytán éppenséggel ezzel összefüggésben!) a könyv mégis képes átfogóan és a folyamatszerüségeket érzékeltetve taglalni az Egyesült Államok városi hálózatának szanitációs ügyekkel kapcsolatos történelmi meghatározottságait és azok változóit. Főleg az utolsó fejezetekben előtérbe kerülő aktualizáló szemléletmód problematizációjának köszönhetően. A mű ugyanis - ez főként a szemétkezelés átfogó ökológiai szempontú tárgyalása során domborodik ki - a jelen, mi több a jövő igencsak nyugtalanító perspektívái szempontjából tekint vissza, s értelmezi a múlt folyamatait. Az optika tehát meglehetősen mai, a búvárlat inspirációs háttere nyilvánvaló. Melosi korábbi munkáiban is nagy teret szentelt a szemétügynek, s e művében - úgy tűnik - lehetőséget lát arra, hogy a megoldatlan és egyre vészjóslóbb perspektívákkal fenyegető kérdéskört mintegy a szanitációs gondolat és infrastruktúra-fejlesztési folyamat drámai végkicsengéseként értelmezze.