Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Michael James Miller: The Representation of Place: Urban Planning and Protest in France and Great Britain, 1950-1980 Ismerteti: CSIZMADY ADRIENNE

rukció körül felmerülő érdekellentéteket. Kitér a városépítész városformáló hatalmának következményeire, a „kitakarítandó" területen élők érdekeire, a körülöttük szerveződő grass-root mozgalmakra, és azok sikerességére, az érdekharcokra, és azok mindennapi következményeire. Mindezt tulajdonképpen három nagy részben teszi meg, melyeket a hely szerepének kiemelt mértékű fontossága köt össze. Az elsőben (2. fejezet) a várostervezők helyét keresi meg, és attitűdjük változásának folyamatát írja le. A második részben (3-4. fejezet) a francia Roubaix város és benne Alma-Gare kerület 19-20. századi történelmét, a slummá válást és a kiút rögös útját ismerteti meg az olvasóval. A harmadik rész (5-6. fejezet) pedig a skóciai Glasgow Gorbals nevű kerületében játszódik. Az egymástól csak kis mértékben eltérő francia és brit forgatókönyv szerint megismerhetjük a területek történetét, majd a rekonstrukció körüli érdekharcokat. A szerző így állítja egymás mellé a két egymástól erősen eltérő kultúrában lezajlott történéseket, majd végzi el a konklúzióban az összevetést és az értékelést. A várostervezők attitűdjének vizsgálatából kiderül, hogy a két ország két eltérő tradíciót képvisel. Míg a vizsgált időszakra (a hetvenes-nyolcvanas évekre) Nagy-Britanniában a decentralizált, addig Franciaországban ennek ellentéte, a centralizált tervezés és döntéshozatali rendszer voltjellemző. így a két hasonló helyzetű környék problémáinak kezelésében mutatkozó eltérések részben éppen a helyi autonómiák különbségeinek következményeiként voltak értelmezhetőek. Ez a konfliktusba kerülő érdekek szerkezetére, illetve ezek megoldásmódjainak alternatíváira is jelentős hatást gyakorolt. A szerző jelentős súlyt helyez arra is, hogy reprodukálja azokat az értékeket, narratívakat, amelyek alapján a konfliktusok résztvevői a helyzetet értelmezték. Ebben a kontextusban válik lényegessé a döntéshozók, illetve az érintett területek lakóiból létrejövő csoportok szerepe mellett a várostervezők működése is. A várostervezők presztízse, illetve a felvilágosult racionalista tervezés hatékonyságában való hit az ötvenes években és a hatvanas évek elején jutott a csúcsra, majd a következő másfél évtizedben kezdett csökkenni. A szerző által elemzett két példa bizonyos értelemben éppen azt mutatja meg, hogy a várostervezés és a városirányítás eltérő modelljeiben hogyan működik a döntéshozatal, milyen tér nyílik az érintettek részvételére a döntésekben, és maguk a tervező-döntéshozók, valamint a kérdéses területek lakói hogyan reagálnak a helyzetekre. A szerző különleges érdeme, hogy nem egyszerűen bemutatja, miként függnek össze a fenti szempontok, hanem felmutatja azt is, hogy mennyire nehéz feladat az elemzés során elkülöníteni a különböző hatótényezőket, ugyanakkor ezek egymásra hatását is elemezni. A feladat színvonalas megoldását jól jelzi, hogy sikerül elkerülni a „Nagy-Britannia más, mint Franciaország"-szerű trivialitásokat. Ugyanakkor az olvasó a részletes leírásból megértheti, miben is állnak ezek a különbségek, és ezek következményeinek szerves hatásait is láthatja. Az is érthetővé válik, hogy egy adott terület fizikai paraméterei mellett milyen jelentősége van annak is, hogy a hatóságok, a tervezők, illetve a terület lakói milyen jelentést tulajdonítanak a szóban forgó környéknek. Az alapos elemzés éppen a vizsgált folyamatok bonyolultságát, az egyszerű, rövid - de épp ezért félrevezető - válaszok helyett az elgondolkodtató összefüggéseket ajánlja az olvasónak. Miller miközben bemutatja a két ipari város történetét és bennük a két kiválasztott területet, személetesen írja le a - klasszikus munkáskolóniákra jellemző lakóházak - labirintus-szerű tere és a mindennapi élet küzdelmei közötti kapcsolatot. Alma-Gare kerület Roubaix északi részén fekszik, és egyike a négy munkás kerületnek. Házai tipikusnak mondhatóak, textilgyári munkások számára készült, téglából épült egy emeletes, önálló bejárattal rendelkező sorházak. Két házsor (mindkettő esetében a lakások bejárata utcára nyílt) fogott közre hátsó frontjával egy udvart, ahol a közös WC és a vízvételi lehetőség (kút vagy csap) volt. Mivel nem volt átmenő forgalom, az udvar az itt élők közös terének számított, ahol mindenki részese lehetett a többiek mindennap-