Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

MŰHELY - Kiss Zsuzsanna: „A város és az otthon". Beszámoló a brit Várostörténeti Társaság 2007. évi konferenciájáról

Kiss Zsuzsanna: A város és az otthon 437 ként a további kérdések megfogalmazására és megvitatására nyújtottak kiváló lehetőséget. A konferencia megközelítések iránti nyitottságát a plenáris nyitóelőadások is megerősítették. Az elsőként felszólaló Peter Blundell Jones egy több éve, számos diák közreműködésével zajló várostörténeti kutatás eredményeit ismertette, amely Sheffield 1900. évi térbeli viszonyainak ábrázolására vállalkozott. Nem a hagyományos értelemben vett leíró kutatásról van szó: a város alaprajzát 200x200 méteres négyzetekre osztották, s azután papírból és gyufaszálakból, kicsinyítve „felépítették" a várost. Függetlenül attól, hogy a módszer felvet bizonyos problémákat (a felosztás során kapott határvonalak több helyütt keresztbe metszik a városon belüli természetes határokat; az egyes területekről rendelkezésre álló források egyenetlenek, ezért bizonyos négyzetek jobban, mások csak kevésbé modellezhetők; a források a legritkább esetben vonatkoznak azonos időpontra, ezért az alapvetően statikus ábrázolásra alkalmas modell néhol mégis különböző időket helyez egymás mellé stb.), segítségével mégis lehetséges eddig elhanyagolt jelenségekre is ráirányítani a figyelmet. A kis darabokból összeállított terepasztalon láthatóvá és érzékelhetővé válik a város „szövete": a házak, a kertek, az utak rendszere, egymáshoz való viszonya. Nem az organikus szemlélet újjáélesztéséről van azonban szó, a cél inkább a lakókörnyezet minden eddiginél alaposabb vizsgálata. A három dimenzióban megtapasztalhatóvá váló város olyan, az utóbbi években divatossá váló témákhoz kínál új fogódzókat, mint például a városi zaj-, és fényviszonyok; a közbiztonság kérdése; a különböző funkciójú városi területek kölcsönhatásai. A nyitószekció másik előadása a várostörténeti kutatások egy szintén ritkábban használt módszerét mutatta be. Angeliki Milonaki és Katerina Serafeim a II. világháború utáni görög filmek segítségével illusztrálta, hogyan változott meg a városi térről való gondolkodás az 1950-1970-es évek között. A fokozódó urbanizáció, iparosodás és az ezek mögött álló ideológiai berendezkedés nemcsak a mindennapokban, de a filmek képi világában is háttérbe szorította a romantikus-rurális, tradicionális világot, amelyet a filmekben rendszerint a történeti városrészek, illetve a városi munkások lakóhelyének bemutatása jelzett. Az 1960-as évektől ezek helyébe fokozatosan a modern városi élet megjelenítése lépett: a korábbi közösségi terek (piacok, utca, éttermek) helyett egyre gyakoribbá vált a privát terek ábrázolása, mely az uralkodó ideológia hatásaitól nem mentesen a „modern, praktikusan berendezett lakótelepi lakások" piedesztálra emelésében érte cl csúcspontját. A film mint a kutatás forrása és eszköze még egyszer előkerült a konferencián. Az első napi, meglehetősen feszes program lezárásaként a „vacsora utáni előadás" (amin a késői óra ellenérc is szinte minden résztvevő megjelent) egy milánói bérház, a Piazzale Lugano 22. történetét és lakóinak életét mutatta be. Az oral history interjúkon, levél- és fotótári forrásokon és résztvevő megfigyelésen alapuló film jó illusztrációja annak, hogyan lehet kombinálni a hagyományos és modem kutatási technikákat, miközben rámutat arra is, hogy a várostörténet szerencsés esetben egyszerre alkalmazza