Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

MŰHELY - Kiss Zsuzsanna: „A város és az otthon". Beszámoló a brit Várostörténeti Társaság 2007. évi konferenciájáról

és céljainak megfelelően váltogatja a társadalom-, a gazdaság-, a politika-, és az építészettörténet szempontjait. A plenáris nyitóelőadásokat követően mindkét nap párhuzamos szekciókban folyt a munka, s minthogy az összes előadás összefoglalására egyébként sem vállalkozhatnék, a továbbiakban egy-egy kulcsfogalmat és kulcskérdést emelek ki, amelyek különböző kontextusokban újra cs újra felbukkantak az előadásokban (a részletekre kíváncsi olvasó az összes előadás absztraktját megtalálhatja a http://www.lc.ac.uk/ ur/uhg/pdf/2007abstracts.

pdf címen). A város és az otthon viszonyával foglalkozó kutatásoknak szükségszerűen egyik központi problémája a „nyilvános", a „közösségi" és a „magán", a „személyes" egymáshoz való viszonya. A két szféra modern elkülönüléséről az ipari munkamegosztás megjelenésével párhuzamos folyamatként szokás beszélni, a konferencia előadásai azonban rendre azt bizonyították, hogy a „public/privatc" pár nem kezelhető egyszerű, egymást kizáró, stabil dichotómiaként. A két szféra otthonon belüli, a szobák elrendezésében és funkciójában megmutatkozó megjelenését Amy Barnett és Lesley Hoskins vizsgálták, különböző szempontból és különböző források alapján. Az inventáriumokat és naplókat, illetve a klasszikus lakberendezési tanácsadókat és egy, a középosztályi otthon dekorálására szakosodott tapétaüzlet-mintadarabokkal gazdagon illusztrált - katalógusát elemző tanulmányok következtetései egy irányba mutattak. Egyfelől arra - az egyébként nem különösebben újszerű - megállapításra jutottak, hogy az egyfunkciójú szoba meglehetősen ritka volt a közép-, de még a felső rétegek otthonaiban is, továbbá, hogy a privát és a közösségi terek elválasztása nem feltétlenül a család és külvilág, hanem sokszor a család és a kiszolgáló személyzet, sőt a felnőttek és a gyerekek tereinek megkülönböztetését szolgálta, bár ezek az elhatárolások ritkán voltak egyértelműek és véglegesek: a magán- és a társas, társadalmi szféra határai a gyakorlatban rendszerint elmosódtak. Mindkét előadás hangsúlyozta azonban, hogy az enteriőrök vizsgálata során nagy szükség volna nemcsak az efféle többfunkciójúság, de az explicit „határzónák" (lépcsők, folyosók, előszobák, pincék és padlások) alaposabb vizsgálatára is, annak feltárására, hogy miféle tevékenységek, milyen kommunikáció zajlik ezekben a terekben; illetve, hogy hogyan választják el, vagy éppen kötik össze ezek a helyiségek az otthon különböző státusú lakosait és eltérő funkciójú tereit. Nemcsak, hogy az otthonon belül nem lehet egyértelműen megkülönböztetni a magán- és a közösségi élet színtereit, dc rendkívül tanulságos az is, hogy miként szüremkedett be a hagyományosan a nyilvános, közösségi terekkel (tudós egyletekkel, könyvtárakkal, akadémiákkal) asszociált tudomány a György-korabeli otthonokba. A földrajz, az asztronómia, a biológia vagy a fizika meglehetősen fontos helyet foglalt el a 18. század otthonaiban - állította előadásában Paul Elliot. A tudomány otthonokban való megjelenését példázzák a korabeli ábrázolásokon, inventáriumokban, visszaemlékezésekben gyakorta feltűnő olyan berendezési tárgyak, mint például a barométer, a termométer, a távcső vagy a nagyító. Nagy hangsúly került a gyermekek tudományos oktatására is: ezt nemcsak a magántanári praxisok számának megnövekedése, de az olyan játékok és időtöltések megjelenése is jelzi, mint például a világatlaszt mintázó