Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
MŰHELY - Molnár Antal: Beszámoló a Dubrovniki Állami Levéltárban (Drzavni arhiv Dubrovnik) végzett kutatásaimról
a kezdetektől addig, ameddig eljutok, vagy pedig többféle időszak többféle irattípusát „szondázom meg". Tekintettel arra, hogy első alkalommal, magyarországi kutatási előzmény nélkül fogtam hozzá egy igen nagy terjedelmű irategyüttes feldolgozásához, a minél nagyobb tapasztalatszerzés érdekben ez utóbbi utat választottam: különböző irattípusokat vizsgáltam meg a 16. század második feléből. A leginkább rendszeres adatanyagot a raguzai kereskedők hitelfelvételeiről vezetett regisztrumok (Débita Notariae) szolgáltatták: ezeket 1541-től egészen a 17. század elejéig áttekintettem, és a kötetekből valamennyi hódoltsági hitelfelvételt kigyűjtöttem. A nehézséget ebben az esetben az jelenti, hogy a kereskedőknek csak egy része üzletelt kölcsönökből; akik saját tőkéjükkel gazdálkodtak (főleg a patríciusok), azok nem szerepcinek a nyilvántartásban. Ugyancsak nem könnyíti a kutató munkáját, hogy a kereskedők egy részénél nem jelölik a működési területet, vagyis csak abban az esetben derül ki, hogy „magyarországi" kereskedőről van szó, ha erről más forrás tanúskodik. Ennek figyelmeztető és egyben riasztó jele, hogy az alábbiakban tárgyalt budai kereskedő-társaság nagyszámú hitelfelvétele egyetlen esetben sem említi, hogy itt egy budai cégről lenne szó. Ennek ellenére bizonyosnak látszik, hogy ez az anyag jelenti az elsődleges kiindulópontot egy hódoltsági raguzai kereskedő-névtár elkészítéséhez. A Dcbita-sorozat mellett elsősorban a kancellárián és a közjegyzőségen regisztrált iratokat (Diversa Cancellariac, Diversa Notariae, Diversa de Foris) vizsgáltam. A kancellária kötetei a vaskosabbak, a köteteket két oldalról vezették: az elülső sorozat a rövidebb terjedelmű bevallások, a hátsó pedig a hosszabb dokumentáció regisztrációjára szolgált. Ez utóbbiak számának és terjedelmének megnövekedése miatt a hosszabb iratokat 1593-ban új sorozatba (Diversa de Foris) kezdték vezetni. A közjegyzőségi iratmásolatok általában rövidebbek és kisebb jelentőségűek, de nagyjából ugyanazon típusú és témájú dokumentumokat találjuk meg ezekben a kötetekben is, mint az előzőkben. A két sorozat között markáns különbséget nem találtam. Amennyire a rendelkezésre álló idő engedte, belenéztem egyéb sorozatokba is, amelyek szintén számos hódoltsági vonatkozású iratot rejtenek, ugyanakkor ezeknek a fondoknak (Testamenta Notariae, Tutores Notariae, Procurae Notariae, Acta Consilii Minoris, Acta Consilii Rogatorum) a szisztematikus átnézését csak egy megfelelő adatbázis (elsősorban kereskedő-névtár) összeállítása után tartom érdemesnek. A cédulakatalógus alapján a hódoltságban működő kereskedők végrendeleteit viszonylag egyszerű összegyűjteni, a többi fondban azonban tényleg csak célzott adatgyűjtéssel érdemes kutatni. Egy budai kereskedőcég iratanyagának közzététele és feldolgozása Túlzás nélkül állítható, hogy a Dubrovniki Állami Levéltárban őrzött dokumentumok feltárása, feldolgozása és közzététele igen jelentős újdonsággal szolgál majd a kora újkori magyarországi (szűkebben hódoltsági) kereskedelem-történet kutatása számára, mindenekelőtt két okból. Egyrészt a hagyományosan vizsgált nyugati és északi irá-
