Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
MŰHELY - Molnár Antal: Beszámoló a Dubrovniki Állami Levéltárban (Drzavni arhiv Dubrovnik) végzett kutatásaimról
nyok mellett a csak nyomaiban ismert deli-délnyugati forgalom alapos feltérképezéséhez segit hozzá; másrészt pedig egy szintén igen felszínesen ismert kereskedő-nációnak és a hozzá kapcsolódó gazdasági hálózatnak és piacszerkezetnek a többi kereskedelmi láncolatnál mindenképpen részletesebb feltárását teszi lehetővé. Raguzai kutatásaim elsődleges célja, hogy a levéltár vonatkozó fondjainak teljes körű átnézése után monográfiát készítsek és okmánytárat állítsak össze a raguzaiak kereskedelmi tevékenységéről a hódolt Magyarországon. Ez utóbbihoz követendő mintaként szolgálhat a Belgrádra vonatkozó raguzai dokumentumokból készült háromkötetes forráskiadvány. 12 Eddigi kutatásaim alapján úgy látom, hogy a dokumentáció a vártnál bőségesebb, ugyanakkor az ilyen természetű források feltárásának szokásos nehézségei miatt elhúzódó anyaggyűjtésre kell számítani. Az egyes üzleti vállalkozások, társaságok iratait (leginkább hitelfelvételeket, társaság-alapító szerződéseket, ügyvédvallásokat, elismervényeket, szolga-fogadásokat, boltok adásvételét, végrendeleteket és a hagyatékokkal kapcsolatos dokumentumokat), illetve a Raguzában és a hódoltságban működő kereskedők közötti levelezést csak esetlegesen, valamelyik érdekelt fél kérésérc vezették be a regisztrumokba. Ezekből a (nagy mennyiségük ellenére is töredékes) forrásokból csupán egyfajta felülnézeti képet nyerhetünk a raguzaiak hódoltsági tevékenységéről. Ezért is bír különleges jelentőséggel az a tény, hogy egy budai kereskedő-cég felszámolásának (és részben működésének) teljes iratanyaga ránk maradt. Két raguzai patrícius, Scipione Bona és Marino Bucchia kereskedő-társasága 1574 és 1591 között működött - Bona Raguzában, Bucchia pedig Budán irányította a céget. 159l-re azonban Bucchia felelőtlenül nagyvonalú üzletpolitikája miatt a vállalkozás csődbe jutott, ezért Raguzában működő üzlettársa megpróbálta társa hódoltsági ügyleteit feltérképezni és rendbe szedni. Bucchia azonban 1591 végén meghalt, adósságainak és kinnlevőségcinek áttekinthetetlen szövevényét ezután még nehezebb volt felgöngyölíteni. Erre a feladatra a raguzai szenátus Serafino Zamagnát jelölte ki, aki 1594-re tudta teljesíteni küldetését. Bucchia szerteágazó ügyletei mind a hódoltságban, mind pedig Raguzában számos üzletembert érintettek, nyilván ez az oka, hogy az érdekeltek a céggel kapcsolatos levelezés egy részét, illetve a felszámolás dokumentációját regisztráltatták a raguzai kancellárián. Ennek köszönhetően megismerhetjük egy a magyarországi hódoltságban működő raguzai kereskedőcég teljes gazdasági kapcsolatrendszerét, amely Pécstől cs Bajától egészen Nógrádig és Hatvanig terjedt; Bucchia üzletelt a magyarországi oszmán tisztviselők és katonák jelentős részével, igen hatékonyan használta ki a raguzai kereskedők kiváltságos helyzetét az Oszmán Birodalomban, ugyanakkor túlzott kockázatvállalása miatt végső soron nem tudta fenntartani a cég pénzügyi egyensúlyát, szorult helyzetét pedig mind oszmán, mind pedig zsidó partnerei kihasználták. A készülő kiadványban közzé kívánom tenni a Bona-Bucchia cég működésével és felszámolásával kapcsolatos dokumentumokat: a cég hitelfelvételeit, a Budára kül12 TADIC-POPOVIC 1950-1986.
