Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Katona Csaba: „Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni!"
Még érdekesebb Riefkohl alábbi reakciója Etelka pesti látogatásával kapcsolatosan. Az erős hazafias érzülettől hevített Etelkának ugyanis egyik legnagyobb problémája volt hannoveri származású udvarlójával szemben, hogy nem magyar, amit érzékeitett is vele. Riefkohl számára pedig nyilvánvalóan visszatetsző volt a nacionalizmus eme megnyilvánulása, amelyet összefüggésbe helyezett - az egyébiránt soknemzetiségű - Pesttel: „Este játékszínbe mentünk. Der Vater, mit már Pesten láttam. Rudi, hogy a kölcsönt visszaadja, Baitsnéval 130 coqucttirozott 131 - majd megbüntetem! Szó volt arról is, hogy Pestre megyünk. »Jaj!« - monda. »Akkor a hazafiak körében, önnek hazafiúsága is visszatérend, melyből hála az égnek már kissé kigyógyult!« Hohó! Ifjú úr! Ennyire vagyunk! Ön nemzetiségemtől akar megfosztani?" 132 Míg a soproni udvarló számára meglehetősen elkeserítő volt annak kilátása, hogy Etelka Pestre megy, addig nyáron, Füreden az ottani - jórészt eredendően pesti illetőségű - társaság viszont inkább csodálkozásának adott hangot, hogy a leány miért nem ott él? Etelka hiúságát nyilván igen legyezgette a tény, hogy úgy ítélték meg, megállná a helyét a pesti társaságban is, sőt közülük is kiemelkedne, különben aligha emlékezett volna meg olyan részletesen az elhangzottakról: „Mindjárt ebéd után Schodelnéről vala szó. Mély részvéttel szólottam róla. »Nem írt Nagysád néki egyszer?« - mond Bizay. 133 »Én-e? nem, miert?« »Kapott ő Sopronból levelet.« »Tán Horváth Nina!« »Hisz ez nagy patrióta: én Schodclnét nem is ismerem szemelyesen!« »S miért nem?« - mond Bizay fürkésző pillantással. Könnyűden felelék: »Hisz csak rövid ideig mulattunk Pesten — de miért kérdett Ön?« »Csak úgy hívem, mivel Ön oly nagy tisztelője - a levél persuadálás 135 vala, maradna Pesten.« De én ezt valóban aprehendálom, 136 137 13 H Mátraytól - én csak írám volt: Magyarhon, s Z. Leopoldina. ~ [...] Tercsi ~ mellett Rónay Móric, 139 mellettem Szekrényessy. Sokat, igen sokat mondott ez. Miért nem maradtam Pesten? Egész reformot hoztam volna be! Nékem hódolván az ifjúság, a többi lányok is iparkodtak volna engem tökélyben elérni! »Perszc!« - mondám mosolyogva. »De, sőt, igen!« - s most jöttek hasonlítgatások. »Egyaltalan!« - monda, »Minden tekintetben nincs Pesten csak egy lány sem, azaz a société-hez, 140 sem a haute volée, 141 sem az alsóbb rendűekhez tartozó, mely Önnel mérkőzhetne!« De most 130 Baits Konstantin soproni táblabíró felesége. 131 Kacérkodott (francia). 132 II. köt. 1840. április 25. 133 Bizay Mihály, a „nemzet bárója". Évtizedeken át a nyarait Füreden, az év egyéb szakaszát Pesten töltő „népszórakoztató" ripacs, a 19. századi Balatonfüred talán legismertebb alakja. Személyérc nézve: KÓHN é.n.; KÓHN 1937. 219-224. p.; KATONA 2002e. 134 Horváth Anna (Nina), Etelka soproni ismerőse. 135 Gyözködés (latin). 136 Rossz néven veszem (latin). 137 Z. Leopoldina, írónő, a Regélő gyakorta hozta különböző fordításait. 138 Vojnits Terézia (Tercsi), Vojnits István szabadkai táblabíró egyik leánya. 139 Rónay Móric (1813-1890), 1848-ban, majd 1861-ben Torontál vármegye alispánja, 1871-1874-ben főispánja. 140 Társaság (francia). 141 Előkelő világ (francia) - itt: a főnemesek, mágnások.
