Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Katona Csaba: „Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni!"
én kezdem. »Önnek galantriája sértő minden többiekre - hát Steinbachek?« »Toni valóban klasszikái leány! Szépség, kedélyesség, ész, műveltség, tiszta életfogalmak s mellette még szép vagyon. Ami a vagyont illeti - arról nem tudok sokat. Új nemesek fiaikat szokták erősben dotírozni, 143 hogy úgy a családot emeljék. A többi mind igaz. S én még igen jól emlékezem, hogy midőn Toni világba lépett, s én őt először az apácák bálján láttam: csodálatból megállottam. Dehát teszem, hogy ő személyességére nézve igen jeles leány - de nézze testvéreit! Ezen Feri, 144 ezen Pepi! 145 Mily kiállhatatlan fumo! 146 S lássa, a két leány szép, és jeles - s mégis, majd senki jön a házba! Honnan jön ez? A fiúk mindenkit elijesztenek. Ezen felfújtság! Magamnak is egyszer, egy garçon 147 társaságban oly vitám volt Ferivel, mely majdnem komolyan végződött!« Mit válaszoljak? Ő meg folytatá, hogy Feri mindenbe belekeveri magát, hogy kiállhatlan sógor volna. »Tehat Rostyék? Ezek ellen csak nem mondhat semmit.« »Ki nem gróf, az nem közelíthet hozzájuk! Én magam is a házbajárok, csak múltkor ebédeltem ott - azonban ezek már a haute volleé-hoz számítják magokat.« »Dehat Fabryek?« »Derek leányok, s különösen Adélé szép is; dc mennyi a testvér! Itt mindjárt legalább hármat kellene egyszerre elvenni !« »Dehat Vízkelety Etelka?« »Azt közelről nem ismerem, s engedje, ennek külseje nem éppen vonzó!« »Dehat Jeszenszkyék? Ezek csak derék leányok! Szépek, háziasak, kedvesek.« »Ezck még legelsőbben, de itt is sok hiányzik - mondom, mondom, Ön az egyetlen! Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni! Mi, ifjak alig valánk képesek Ön fcltünténi örömünket kijelenteni - Önt meg közelről nem is ismertük, s Ön már eltűnt! S higgye cl! Sok oly lény, minő Ön, mit nem tehetne! Mi válna minden belőlünk, lelkesítve Önök által! Csak ész, csak szellem! Minden többi múlandó - mily könnyűn múlhat a szépség, de a szellem, az ész! Az mindent felülmúl! Én még eddig senkihez sem közeledtem komolyan, először, mivel előbb önállásom kellett kivívnom, s másodszor, mivel Önt ismertem s Önnek képe lebegett mindig előttem.« »Persze!« - mondám mosolyogva. »De persze; igen! Ne gúnyoljon mindig! Én Önnek sokat mondhatnék, mi Önnek mutatná, hogy azóta, hogy a fővárosban lakott, én Önt mindig figyelemmel kísértem!« Beszélé most, hogy múlt héten Hidegkúton l4S volt — csak kevesen valának. Sokat meséle fiatal költőinkről; monda, hogy minden héten párszor társaságai vannak, hol valami harminc barát, író, özvegy ül; ekkor zongorához is ülnek, énekelnek satöbbi. Minden, minden meg volna, csak egy lelkes, eszes nő, mely lelke volna az egész háznak, mely életet öntene, mely 142 Steinbach Antónia (Toni), idősebb Stcinbach Ferenc, a királyi jogügyi igazgatóság ügyvédjének egyik lánya. 143 Hozománnyal ellátni, anyagilag támogatni (latin). 144 Steinbach Ferenc, ifjabb, idősebb Stcinbach Ferenc egyik fia. 145 Stcinbach József (Pepi), idősebb Steinbach Ferenc egyik fia. 146 Füst, pára (olasz) itt: düh, arrogancia. 147 Fiú, ifjú (francia) - itt: pincér. 148 Hidegkút (Pesthidcgkút), község Pest vármegyében. A Stcinbach családnak - amelynek nemesi clőneve hidegkúti - itt volt birtoka, ahova pesti tartózkodása során Etelka és édesanyja is ellátogatott. II. köt. 1840. szeptember 14.
