Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Katona Csaba: „Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni!"

colt; így velem is igen sokat. Pompásan mulattam; igen faiteiroztak.

21 Öltözetem fureurt

22 csinált; de csinos is volt."

23 A fenti sorokat 1840. február 29-én vetette papírra Sopronban hosszú éveken át vezetett naplójába

24 az akkor 19 éves zadjcli Slachta Etelka. Mint a naplórészletből kiderül, az ifjú hölgy igen élénk társasági életet élt, c helyt azonban nem erre szeretnék hangsúlyt helyezni, hanem a sorok között megbúvó egyetlen, az adott szövegkörnyezetben látszatra jelentéktelen szóra: pesti. Nem véletlenül, mert a magát soproni környezeténél többre taksáló,

25 a reformkor társadalmi és kulturális eszméiért lelkesülő és azok iránti elkötelezettségét tevőlegesen is kimutató (ezt részletesen lásd alább) Slachta Etelka sajátos elfogultsággal viseltetett a korszellem magyarországi centruma, Pest iránt. A városnak rövid ideig, 1837-1838-ban maga is lakosa volt, és ekkor rácsodálkozhatott

26 annak élénk társadalmi és kulturális közegére, amelyhez képest korábbi lakóhelyei (Temesvár, Zombor, sőt Buda) jóval ingerszegényebb környezetnek bizonyultak.

27 A Pesthez való viszonya ad magyarázatot arra, hogy a megjegyzés, mely szerint az éppen aktuális táncpartner egykori pesti táncosait idézi fel, valójában nagyfokú elismerés tőle, egyúttal pedig lényeges mentalitástörténeti adalékot hordoz Slachta Etelka jellemrajzához: a szó itt nem tényszerű közlés, hanem minősítő jelzővé „nemesül". Igaz, a felületes szemlélő számára Pest fontossága nem világlik ki a forrásként kezelt naplóból: látszólag szűkösen csordogáló cscnnelyből lehet csupán meríteni, mert a város neve viszonylag ritkán lelhető fel a lapokon. Azonban ha nem a mennyiséget, hanem a szövegkörnyezetet, a szó súlyát helyezi előtérbe a kutató, akkor 21 Ünnepeltek (francia). 22 Dühöt (francia). 23 1. köt. 1840. február 29. (A rövidítés feloldását ld. a következő jegyzetben.) 24 A Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárában található 15 kötetes kéziratos napló I1I-XIII. kötete megjelent nyomtatásban: SLACHTA 2004.; SLACHTA 2005.; SLACHTA 2006. (E három kötetre az alábbiakban csupán a kötetszám megadásával - I., II., III., illetve az idézett naplóbejegyzés dátumával hivatkozom). A napló első, erősen kivonatos kiadása: SLACHTA 1943. Slachta Etelka 1841. évi balatonfüredi nyaralása során keletkezett naplóját betűhív átiratban közli: KATONA 2002a.; KATONA 2002b.; KATONA 2002C.; Etelkára nézve még: KATONA 2002d.; KATONA 2005.; A napló mint forrás értékeléséről: GYÁNI 2005. 25 Csupán egy idézet ennek igazolására: „Ö bizonyítá [...] mit még neki mondék, senkivel sem közié. A kis liba, tán azt hiszi, nekem is oly kevés eszem van, mint neki; bizony! Viszonzám, hogy az ellenkezőről bizonyos vagyok, hogy bármily csekélységet közlék vele, ő mind kicsacsogá s nékem ezáltal, ha nem rosszakaratból is, dc szélességből, gondolatlanságból sok kellemetlenséget okozott. Ez őt keseríté, dc én örvendtem, hogy alkalmam vala neki tudtára adhatni, hogy mégsem vagyok oly liba, minőnek tart, s hogy jól tudom, hogy ő Buirette-nck monda, miképp dicsérgetem őt, s hogy ezen fiú az egész városban meséli, hogy szerelmes vagyok belé. Ez Lórinak csekélység, mivel ő maga minden hat hétben másba szerelmes. Dc nékem nem egyenlő, én ezt egy csorbának tartanám jó híremben, ha képes volnék Buirette-bc szeretni. Én oly igen gyöngéd érzésű vagyok, minőről persze a soproniaknak [...] fogalmuk sincsen." I. köt. 1839. szeptember 29. Az én kiemelésem - K. Cs. 26 A vidékről Pestre kerülők körében többé-kevésbé általános volt cz a fajta meglepetés, amit a nagyváros forgataga okozott. A miskolci Szűcs Sámuel naplójában ezt az élményt ekképp örökítette meg: „Pest, kétévi távollét után, ismét oly nagyszerűnek, és zajosnak tetszék előttem, mint legelőször." Szűcs 2003. 154. p. Vö.: „A vidékiek számára az utca a nagyváros riasztó és egyben vonzó fő jellegzetessége, itt szembesülnek először - vagy csak itt - a nagyvárosi élettel." BÁCSKAI 2004. 394. p. 27 SLACHTA 1943. 5. p.