Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945
tes beosztás alapelve a kormánypárt érvelése szerint a társadalmi érték volt, s a belső, elit körzeteket részesítette előnyben, azaz kedvezőbb mandátumszámban. Leginkább a 1. és 6. választókerületeket, azaz a későbbi, 1930 utáni I. közigazgatási kerületnek megfelelő városrészt (Vár, Tabán, Krisztinaváros) és a Belvárost, de a preferált területek közé tartoztak a VI. és VII. közigazgatási kerület belső részei, valamint Belső-Józsefváros és Lipótváros is. A választókerületi rendszert Bethlen István nemcsak azért változtatta meg, hogy engedményt tegyen a liberálisoknak, 26 hanem valószínűleg azért is, mert az újonnan szerveződő fővárosi kormánypártot a preferált kerületekben tartotta esélyesnek jó eredmény elérésére. A kereszténypártiak, akik a korábbi, számukra egyértelműen kedvező beosztás fenntartásáért küzdöttek, élesen tiltakoztak az elképzelés ellen, egyik képviselőjük szavaival: „cz a kerületi beosztás [a kormánypárté] senki másnak érdekeit nem szolgálja, mint kizárólag a liberalizmusnak, vagyis a liberalizmust hordozó zsidóságnak érdekeit [...] erőteljesen vannak hangsúlyozva azok a kerületek, amelyek a liberális, talán judeo-demokrata, talán szabadkőműves és hogy egy szóval fejezzem ki - a zsidó választókat képviselik". 27 Az 1922-es parlamenti választásokon a fővárosban kiugró sikert elért Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) szintén szemben állt az új beosztással, hiszen annak egyik célja az ellenzéki párt visszaszorítása volt, eszköze pedig a pesti „külső" választókerületeknek (Külső-Józsefváros, Külső-Ferencváros, Kőbánya és a VII. közigazgatási kerület külső részei) adott arányaiban kevesebb mandátum volt. 28 Az 1925-ös események azonban áthúzták a miniszterelnök terveit, a liberális erők többsége nem Bethlen fővárosi pártjával, hanem a szociáldemokratákkal lépett választási szövetségre, s állított velük közös listát. Az új politikai felállás jelentősen módosította az 1924-ben meghatározott választókerületi beosztás hatásait, amely végül így egyik oldal számára sem lett egyértelműen előnyős vagy hátrányos. 1930-ban visszatértek a közigazgatási kerületek szerinti választókerületi beosztáshoz, miközben a főváros közigazgatási rendszerét megváltoztatták. Az új „törvény az eddigi 10 kerület helyett 14 kerületet tervez, ami - a számítások szerint - a nemzeti alapon álló pártok részére előnyösebb" - hangzott el 1929-ben a tervezet minisztertanácsi tárgyalásán. 29 Azaz ismét a legkevesebb választójogosulttal rendelkező, inkább jobboldali preferenciájú Belvárost (IV.) és az új I. kerületet részesítették előnyben, szemben Lipót-, Teréz- és Erzsébetvárossal. Meg kell azonban azt is említeni, hogy az „egyenlősítő" beosztás miatt a harmadik legjobban preferált kerület a XIII. (a későbbi Angyalföld) lett, ahol az MSZDP messze a legerősebb párt volt. 1935-re a választókerületek és a mandátumelosztás elvei már nem változtak, mindössze a választott képviselők számát csökkentették kerületenként egységcsen három-három, összesen 42 fővel. 1945-ben viszont egész Budapest egy választókerületet alkotott, mindenhol 26 Bethlen 1924-1925-ös fővárosi politikájáról, a liberálisokkal való taktikázásáról részletesen: L. NAGY 1972. 63-70. p. 27 Petrovácz Gyula felszólalása. Nemzetgyűlési napló. 1922-1926. XXVII. k. 219. p. 28 Ezekben a választókerületekben az MSZDP 1922-ben a szavazatok több mint 40%-át megkapta. 29 SIPOS-DONÁTH 1999. 327. p.
