Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Ignácz Károly: Fővárosi választások és a törvényhatósági bizottság közgyűlése Budapesten 1920-1945

ugyanazokra a pártlistákra lehetett szavazni, így a legaranyosabb választásra akkor került sor. d) A listaállítás feltételei: a választásokon induló pártok számának korlátozása A Horthy-korszak fővárosi törvényhatósági választásain is alkalmazták a pártok „előszűrését", azaz a listaállításhoz megadott számú szavazópolgár előzetes támogató aláírására volt szükség. Ez a szám 1920 és 1935 között mindvégig választókerületenként 1000 ajánlás maradt, figyelemreméltó stabilitást mutatva ezzel a gyakran változó egyéb szabályokhoz képest. Az ajánlási küszöb nominális meghatározása azt eredményezte, hogy mind területileg, az egyes választókerületek között, mind időben, az egyes választások között jelentős eltérések voltak abban a tekintetben, hogy a megkövetelt 1000 fő a választásra, azaz ajánlásra is jogosultak hány százalékát jelentette. A választások közötti különbségeket ebből a szempontból tovább növelte a választókerületeknek az előbb tárgyalt változása is. A 3. táblázat azt mutatja be, hogy a pártoknak a listaállításhoz a választójogosultak hány százalékának ajánlását kellett megszerezniük. 3. táblázat. Az ajánlási küszöbnek a választójogosultak számához viszonyított aránya 1920—1935 között A választás éve Az ajánlási küszöbök budapesti átlaga (%) A választókerületi küszöbök szélső értékei A választás éve Az ajánlási küszöbök budapesti átlaga (%) legmagasabb (%) legalacsonyabb (%) 1920 2,96 6,33 1,12 1925 7,91 11,14 5,24 1930 5,91 10,98 2,43 1935 5,88 10,98 2,43 Az ajánlási küszöbök 1920-ban voltak a legalacsonyabbak: átlagosan a jogosultak 3%-ának támogatásával lehetett akkor listát állítani. 1925-ben cz a határ jelentősen megemelkedett, majdnem elérte a 8%-ot, hiszen a korábbi 10 helyett 22 választókerületre osztották fel Budapestet. Az 1930-as és az 1935-ös adatok (közel 6%) lényegében megegyeznek, mert mindkét esetben 14 választókerület volt, és a választójogosultak száma alig változott. 1935-ben az ajánlások összegyűjtése viszont az elavult, öt évvel korábbi választói névjegyzék használata miatt lényegesen nehezebbé vált. Jól látható, hogy az egyes választókerületek között az ajánlási küszöbök tekintetében is nagy különbségek voltak. Arányaiban a legtöbb támogató aláírást értelemszerűen a kisebb kerületekben kellett összegyűjteni, ahol a választójogosultak száma alacsony volt. Az indulni kívánó pártoknak ezért a Belvárosban volt a legnehezebb