Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Vadas Ferenc: Gázgyárak Bécsben és Budapesten

13. kép. Az óbudai gázgyár összképe, 1970 körül Gázmúzeum Budapest álló magas, pártázatos óratorony (11-12. kép). A kemenceház mérete az addig épült legnagyobb pályaudvari csarnokokéval vetekszik. A német reneszánsz formajegyeket romantizáló elemekkel vegyítő téglaarchitektúra - a rendeltetéstől függetlenül - minden épületre jellemző, sok torony, gazdag díszítés, változatos alakú nyílások és tagozatok, miközben a vasszerkezetes belsők világos és funkcionálisan egyszerű terek. A mérnöképítészet e 19. századi, ekkorra már idejét múló kettősségének a szokásosnál is erősebb kontrasztját a bécsi városvezetés reprezentációs igénye magyarázhatja - cz az együttes a luegeri várospolitika önmagának emelt emlékmüveként is tekinthető. Talán nem túlzás e grandiózus műszaki alkotást a 19. századi historizáló gyárépítészet egyik betetőzőjének nevezni (a gázgyárak között mindenképpen az), korszakzáró konzervatív alkotásnak, aminek nem lehetett folytatása a 20. században. (Az 1911 -ben elkészült második bécsi községi gázgyárat, a leopoldauit már egy világ választotta el tőle.

57

) Az óbudai gázgyár a simmeringinél 15 évvel fiatalabb együttese nemcsak stílusában modernebb (ez természetes: ilyen értelemben ez az építészettörténet leghosszabb 57 MENZEL 1914.; MEDEK 1987.; SCHLAUER 1989. 40-45. p.