Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Gerhard Meißl: Hálózatok és a városi tér
vezetéket ismét államosították. Az eredetileg a földfelszín felett kiépített vezetékeket 1879-től felszín alatti kábelekre cserélték. 12 Az elektromosság tulajdonképpeni áttörése csak az erősáramú technika révén vált lehetővé, amit a Werner Siemens által kifejlesztett dinamó tett piacképessé. 13 Elektromos világításra szórványosan volt már példa Bécsben az 1870-es évek közepétől, az új energiafajta által megnyílt lehetőségek teljes palettáját majd az „Internationale Elektrische Ausstellung" („Nemzetközi Elektromossági Kiállítás") keretében 1883-ban mutatták be a lakosságnak a Práterben. A liberálisok elutasították az áramellátás városi tulajdonú megvalósítását, és magántulajdonú társaságoknak adtak koncessziókat. Mivel az újfajta energia még viszonylag drága volt, és azt csak kis távolságokra tudták eljuttatni, a szénnel működő erőmüvek a városnak azon térségeibenjöttek létre, ahol a sürün elhelyezkedő közintézmények, ipari felhasználók és tehetős magánháztartások révén jövedelmező üzemeltetésre lehetett számítani. Ebben a folyamatban kezdettől fogva kiemelkedő szerepet játszottak az olyan nagy elektromos cégek, mint a Siemens & Halske, amelyeknek természetesen komoly érdekük fűződött termékeik elterjesztéséhez, és felismerték a nagyvárosok multiplikátor szerepét. Az „Allgemeine Österreichische Elektrizitätsgesellschaft" (AÖEG) 1889-ben helyezte üzembe az első elektromos centrálét az 1. kerületi Neubadgasse-n. 1890-ben kezdte meg működését a Kaunitzgasse-i centrale a 6. kerületben, amelyet a 6. és a 7. kerület polgárai által alapított „Wiener Elektrizitätsgesellschaft" (WEG) épített, ugyanebben az évben kapcsolódott rá a hálózatra az „Internationale Elektrizitätsgesellschaft" (IEG) által létesített Engerthstraßc-i erőmű (2. kerület), és 1892-ben fejezte be az AÖEG egy másik központ építését az Obere Donaustraße-n (2. kerület), amelynek alállomásai voltak a 17. és a 19. kerületben. A fogyasztók mindenekelőtt a központhoz közel fekvő területeken és a külső kerületek azon részein helyezkedtek cl, ahol a város közép- és felső rétegeihez tartozók éltek. A társaságok fokozatosan kiterjesztették a hálózattal lefedett területeiket, melyeket eredetileg felosztottak egymás között. Ez azonban felerősítette a konkurenciaharcot, és sok utcában egyszerre több üzemeltető is fektetett kábeleket. Városi tulajdonú elektromos mű megépítéséhez végül az adta a döntő lökést, hogy városi tulajdonba akarták venni a hevesen bírált lóvasúti magántársaságokat, és egyúttal elektromos áramra átállítani az üzemeltetést. Mivel időközben a váltóáram technológiája révén lehetővé vált, hogy nagyobb távolságokra is eljuttassák az áramot, 1900-ben abban a központtól távol fekvő Simmering városrészben (11. kerület) kezdték cl építeni a nagyszabású létesítményt, amely a gázgyár telephelyeként is szolgált, kedvező vasúti összeköttetéssel és a közeli Duna-csatorna révén jó vízellátással rendelkezett. Az építkezést a SchuckertWerke (a későbbi Siemens-Schuckert-Werke) cég kivitelezte, és egymás mellett két elektromos mű létesült, egyik a világítás, másik a 12 Vö. WEHDORN 1979. 413. és köv. p. 13 Vö. a következőhöz MAYER 1999. 319. és köv. p.; MEIBL 2005. 155. és köv. p.; OFFENTHALER 2003/a 179. és köv. p.; SELIGER-UCAKAR 1985. Teil 2. 894. és köv. p.
