Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Gerhard Meißl: Hálózatok és a városi tér

egyre inkább felemelték szavukat az energiatermelés és a tömegközlekedés városi tulajdonba vétele mellett.

9 A községesítés gondolata akkoriban mindenhol előretört, részben a magántársaságok szolgáltatásaival való elégedetlenség miatt, részben azért, mert a városi önkormányzatok pénzügyi helyzetük javulását remélték ettől, részben pedig azért, mert a környező településeknek a központi infrastrukturális hálózatokba való bevonása révén könnyebben lehetett megvalósítani e települések bekebelezését.

10 Miután 1895-ben a keresztényszocialisták szerezték meg a többséget, és Dr. Kari Lueger 1897-ben polgármester lett, még 1896-ban elkezdték egy városi tulajdonú gázgyár építését Simmcringbcn (11. kerület), és megkezdték a szintén városi tulajdonú gázcsőhálózat lefektetését, amelyeket már 1899-ben sikerült üzembe helyezni. Még ugyanebben az évben bezárták Erdbcrg, Belvedere és Zwischenbrücken gázüzemeket, miután kiegyeztek az ICG társasággal. Ugyanakkor az egykori peremvárosok ellátása 191 l-ig a magántársaságok kezében maradt. Bécsben a gázt csak 1902-től használták fűtéshez és főzéshez is, addig ugyanis kizárólag világítás céljára szolgált. A második, Leopoldauban (21. kerület) létesített városi tulajdonú gázgyár 1911-ben kezdte meg működését. Ennek révén fedezték azt a megnövekedett szükségletet, ami amiatt keletkezett, hogy az 1892-ben Bécshez csatolt kerületekben a magáncégekkel kötött szerződések lejártak, és 1904/05-ben Bécshez csatolták a 21. kerületet. Ugyanebben az időben leállították a Gaudenzdorf, Fünfhaus, Oberdöbling, Hütteldorf és Floridsdorf gázmüveket, így a két városi tulajdonú gyár mellett csak egyetlen magánkézben lévő üzem, Wienerberg maradt meg. Két szám jól illusztrálja a községesített gázművek egyre jelentősebbé váló szerepét: 1903-ben a több mint 1100 km hosszú főcsőhálózat 53,6%-a volt városi tulajdonban, 1913-ban a több mint 1400 km hosszú szakasznak viszont már 96,5%-a.

11 Áramellátás és telekommunikáció Az elektromosság feltehetőleg sokkal erősebben nyomta rá bélyegét a város fejlődésérc, mint a gáz, hiszen széles körű alkalmazási területe a világítástól és az erőátviteltől a tömegközlekedésen át a telekommunikációig terjedt. Az elektrotechnikai hálózatok kiépítésének kezdete a vasúttal állt összefüggésben: 1846-ban helyezték üzembe Ausztria első távíróvezetékét, amelyet a Nordbahn („Északi vasút") Bécstől Brnóig tartó szakaszával párhuzamosan létesítettek. 1850-től az eredetileg hivatalos üzenetek továbbítására fenntartott hálózatot hozzáférhetővé tették a magánkommunikáció számára is. A Wiener Privat-Telcgraphen-Gesellschaft társaság első nem állami üzemeltetőként 1869-ben kapott koncessziót, 1888 és 1895 között azonban az összes 9 Vö. a korábban megadott szakirodalmon kívül mindenekelőtt SELIGER-UCAKAR 1985. Teil 2. 888. és köv. p. 10 Vö. KÖNIG 1990. 310. és köv. p. 1

1 Statistisches Jahrbuch der Stadt Wien, 1903, 1913.