Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építészete a századfordulón (1888-1907) Ismerteti: MÉSZÁROS BALÁZS

arculatának átalakulása. A század végére kiépültek a város vasúti összeköttetései a főváros és az Adria irányába is, s a századforduló után a bankszféra is jelentős fejlődésnek indult. E változások eredőjeként 1900-1910 között jelentősen emelkedett a munkások, s csökkent az önálló gazdálkodók és iparosok aránya a város össznépességén belül. Pilkhoffer Mónika könyve a város történetének éppen ebbe a modernizálódó, átalakuló, ugyanakkor válságokkal terhelt időszakába nyújt betekintést 1888-1907 között vizsgálva a város építészetét, épített környezetének alakulását. A kötet alapjául a szerző doktori munkája szolgált, kutatásainak kezdőpontját - már ezzel is jelezve az építészettörténet tág, nem pusztán a stílusok változására koncentráló, hanem azokat a társadalmi környezetbe ágyazó értelmezését - a város új, s a dualizmus idején végig érvényben maradt építési szabályrendeletének hatályba lépése jelölte ki, amely az építkezéseket ellenőrzött mederbe terelte. A végpont kijelölése kevésbé indokolt, ez inkább csak a kutatás alapjául szolgáló adatgyűjtés nehézségeivel indokolható. Ugyanakkor 1888 és 1907 két pécsi országos kiállítás időpontja is, amelyeknek ideiglenes épületei különböző építészeti korszakok jellegzetességeit sűrítik magukba: 1888 a puritán provincializmus jegyében telt, 1907-et a magyaros szecesszió, az országos tendenciák követése határozta meg. A szerző az említett időszakból származó valamennyi fellelhető építési engedélyt kigyűjtötte a Baranya Megyei Levéltárban, s az információkból az épületekre, az építők és építtetők nevére és az építés idejére és költségeire vonatkozó adatbázist állított össze. A képekkel és alaprajzokkal gazdagon illusztrált kötet nyolc fejezete, melyet előszó és összegzés egészít ki, tulajdonképpen három nagyobb részre tagolható: első fele a város társadalmával, vagyis az építtetőkkel, aztán magukkal az építőkkel és az építkezéseket meghatározó városigazgatási szervezettel, annak célkitűzéseivel, a város adottságaival ismertet meg. Ezt az építkezések statisztikai feldolgozása követi, majd a harmadik részben az 1888 és 1907 közötti építkezések jellegzetes példái kerülnek átfogó, részletes bemutatásra, az elképzelések megszületésétől a tervezésen át a kivitelezésig. A szerző úgy látja, hogy Pécsett a megbízók között megtalálhatók a város tehetős belvárosi és kevésbé tehetős külvárosi polgárai egyaránt. Jelentős beruházások köthetők a városba települt ipari üzemekhez, amelyek nemcsak gyárépületeket, hanem munkáslakásokat is építtettek. A legjelentősebb épületek azonban a város, a megye vagy az állam költségén valósultak meg. Van példa ami is, hogy maguk az építési vállalkozók kezdeményeztek építkezéseket befektetési céllal: ilyen volt a kertváros-eszmény jegyében 1904-ben létesült Schlauch-villatelep, mely a város legtöbbet foglalkoztatott építési vállalkozója, Schlauch Imre ötlete nyomán és tervei alapján valósult meg. A századforduló építőit, azaz építési vállalkozóit leginkább végzettségük alapján (építész, mérnök, építőmester, kőművesmester) különböztethetjük meg, a különböző képesítések megszerzésének feltételeit és a végezhető munkák körét a céhek felszámolása után törvények és gyakran változó miniszteri rendeletek szabályozták. A végzettség azonban Pécsett a gyakorlatra nem bírt különösebb befolyással. Az említett Schlauch Imre például egyetemi oklevéllel nem, csak építőmesteri képesítéssel rendelkezett, mégis a város legjelentősebb épületeinek tervrajzain s a legjelentősebb épületek kivitelezési munkáinál találkozhatunk a nevével. A 19. század végére jellemző az a professzionalizáció fogalmával leírható tendencia, amely során elválik egymástól a tervezési és a kivitelezési munka: különösen a jelentősebb vállalkozások esetében a társas vállalat egyik tagja volt a tervező-építész, másik tagja a kivitelezést irányító szakember (menedzser). Ilyen együttműködés állt fenn az országosan ismert Lechner Ödön és Pártos Gyula között. Pécsett ez kevésbé voltjellemző: a legtöbb építő, köztük Schlauch Imre neve tervezőként és kivitelezőként egyaránt felmerül a különböző iratokban, s ez volt az általa-