Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
RECENZIÓK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építészete a századfordulón (1888-1907) Ismerteti: MÉSZÁROS BALÁZS
nos a kisebb vállalkozók, kőművesmesterek megbízása esetén is. Csak az egyetemi oklevéllel rendelkező építészek között találunk olyanokat, akik munkásságukat nagyrészt a tervezésre vagy - illetve ezzel összefüggésben - a hivatali mérnöki tevékenységekre korlátozták. A szerző közli a legfontosabb pécsi tervezők és kivitelezők életrajzait és meghatározó munkáik leírását is. Az áttekintésből a historizmus 20. század elejéig tartó megkérdőjelezhetetlen uralma, Bécs építészeti hatása (Kirstein Ágoston, Schlauch Imre) és a század első éveiben megjelenő szecessziós, illetve modern épületeknek az új építészgeneráció (Pilch Andor, Tichy Ödön, Károlyi Emil) fellépésével is összefüggő lassú térhódítása rajzolódik ki. A kötet az építkezéseket meghatározó személyek között a megbízók és a tervező-építők mellett az építkezésen dolgozó munkásokat is bemutatja: az építőmunkások pécsi szakegylete tevékenységének ismertetésén keresztül a munkásmozgalmi követelések és a sztrájkok történetébe nyerünk rövid betekintést. Pilkhoffer az országos statisztikák segítségével rajzolja meg az építési vállalkozások történetét, melyekből egy a századfordulóra keltezhető - s más adatokkal, például az építkezések számának csökkenésével is alátámasztható - válság képe bontakozik ki. Ez tükröződik a vállalatok és az alkalmazottak számában is. A válság 1910-re enyhült, de az építőipar nem érte el korábbi jelentőségét, a néhány munkással dolgozó kisvállalkozások erősödtek csak meg. Az építkezések módját, a felhasználható építési anyagokat, a telkek beépítettségének mértékét, és az épületek méreteit építési szabályrendeletek írták elő. Pécsett ezek határozták meg leginkább az egyes városrészek arculatának alakulását. Betartásuk felett kezdetben a még a reformkorban alakult Szépítő Bizottmány, majd ennek utóda, az építési szakbizottság őrködött. Az építkezések engedélyezése a tanácson keresztül ennek a szervezetnek a jogköre volt, míg a városi középületek tervezését a mérnöki hivatal végezte. Pécsett államépítészeti hivatal is működött, ez azonban csak vezetőinek személyén keresztül gyakorolt befolyást a város építészetének alakulására, amennyiben a hivatal mérnökei általában tagjai voltak a városi középületek tervezésére kiírt pályázatok bíráló bizottságának. Az építkezések felügyeletére kiépült városi szervezet azonban más törvényhatósági városokkal szemben - állítja a szerző - nem foglalkozott tudatos várostervezéssel. Pécsnek a vizsgált korszakban - tehát 1907-ig - nem készült rendezési terve, a város terjeszkedését többnyire a magántulajdonosok és vállalkozók érdekei alakították, némi változás csak a századforduló után volt tapasztalható, amikor rajzasztalon terveztek új tisztviselőtelepet a város déli részén. Ha nem is összetett koncepció alapján, hanem inkább a szükségtől vezetve, de a városvezetés tett lépéseket Pécs városiasságának erősítésére. A századfordulóra a légszeszvezeték mellett, villany- és vízvezetékrendszer is kiépült, a belvárosból a külvárosokba szorították a vásárokat, új temetőt jelöltek ki a város határában, parkokat alakítottak ki, aszfaltozták a főutak jelentős részét - bár a legnagyobb tervek nem valósultak meg. Nem került sor például a város csatornázására sem, amivel Pécs egyedül állt a törvényhatósági városok között. Az Epületstatisztika című fejezetben a szerző népszámlálási statisztikák, illetve Thirring Gusztáv városi statisztikái alapján vizsgálja meg a törvényhatósági jogú városok és Budapest épületállományát. Az 1890-1910 közötti évekre vonatkozó összehasonlító táblázatok és diagrammokbármely egykori törvényhatósági jogú város mai kutatója számára érdekes tanulságokkal szolgálhatnak. A falazatok és a tetőzetek anyaga az épületek magassága és a lakások szobaszáma mint a városiasodottság mutatói kerülnek összehasonlításra. Az épületek anyaga hagyományosan a természeti környezet által meghatározott, ám a századforduló környékén a szilárdabb és tüzbiztosabb tégla és cserép fokozatos terjedésére derül fény az adatokból. Az épületek magassága, illetve a lakások mérete és a szobák differenciáltsága már valóban a városi életmód terjedésével magyarázhatók, ugyanakkor az ezekre vonatkozó adatok is jelzik egy-egy település
