Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építészete a századfordulón (1888-1907) Ismerteti: MÉSZÁROS BALÁZS

építészet történetéhez. Abban az esetben azonban, ha sor kerül majd újabb müvek, így egy régiónkkal foglalkozó kötet kiadására is, fontos lenne a nagyobbrészt a szerkesztési munkálatokkal kapcsolatos hibák orvoslása. Szigorúbb szerkesztői és kiadói munka révén, illetve ha a szerzők figyelmesen végigolvassák egymás írásait, talán elérhető, hogy az összegyűjtött anyag ne pusztán esettanulmányok laza fűzére legyen, hanem egy koherens, kollektív vállalkozássá álljon össze. Baics Gergely — Lee M irt Kyung PILKHOFFER MÓNIKA Pécs építészete a századfordulón (1888-1907) Pécs, 2004. Pro Pannónia, (Pannónia könyvek) 327 p. Péccsel mostohán bánt a történetírás, hiszen a kétezer éves múltra visszatekintő dél-dunántúli város történetéről mind ez idáig nem született monográfia. Ugyan a város történetének megírása vagy megíratása az 1880-as évek óta többször is felmerült, arra sem a dualizmus alatt, sem a városbiográfiák múlt század végi fellendülése idején nem került sor. Az egy-egy korszakot vagy történeti témát feldolgozó kötetek is ritkaság számba mennek, különösen a város újkori történetét illetően. Az 1989 előtt kiadott üzemtörténeti és munkásmozgalom-történeti munkák kérdésfeltevései nyilvánvalóan jelentősen eltérnek a történettudomány ma irányadó szemléletétől, s az újabb időkben a színháztörténet alapos feldolgozásától eltekintve inkább csak résztanulmányok és tanulmánykötetek jelentek meg, nagyobb összefoglaló művekre nemigen akad vállalkozó- és/vagy kiadó. Éppen ezért kell jelentős eseménynek tartanunk, hogy Pilkhoffer Mónika a város építészetének századfordulós történetét átfogóan tárgyaló kötettel jelentkezett, amely akár új irányokat is kijelölhet Pécs 19-20. századi történetének kutatásában. Az 1850 körül még csupán 15.000 lakosú Pécs a 20. század elejére 40-50.000 fős várossá nőtt. Lendületes fejlődését több tényezőnek köszönhette: egyrészt a Dunagőzhajózási Társaság által a város környékén folytatott szénbányászat járult hozzá a népesség gyors növekedéséhez, s a DGT játszott szerepet az első vasúti összeköttetések megteremtésében is. Pécs azonban évszázados püspöki és megyeszékhely is volt, s ebből eredő igazgatási és kulturális funkcióit a polgári modernizáció időszakára is sikeresen mentette át. Az 1867 után kiépülő állami intézményrendszer számtalan újabb funkciót telepített a városba éppen azért, mert Pécs volt a Dél-Dunántúlon az egyetlen jelentősebb és igazgatási hagyományokkal is rendelkező település. A város gazdasági arculatát a századfordulóig a szőlőtermelés, a mezőgazdasági tennékek kereskedelme, és a helyi igényeket kielégítő kisipar határozta meg, de csak néhány olyan üzem létesült, amely az országos vagy még tágabb piacon is versenyképes lehetett. A századforduló előtt a filoxéravész, majd egy 1898-as - a konkurens budakeszi borkereskedők által elindított - borhamisítási botrány tönkretette a borkereskedelmet. Ekkortól érzékelhető a hagyományos iparos- és kereskedőváros gazdasági MÁRFI ATTILA: Thália papjai Pécsett. Színjátszás Pécsett a 18. században és a reformkorban. Pécs, 1998. Pro Pannónia (Pannónia könyvek).