Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Jon Stobart - Alastair Owens (szerk.): Urban Fortunes: Property and Inheritance in the Town, 1700-1900 Ismerteti: BÁCSKAI VERA

Urban Fortunes: Property and Inheritance in the Town, 1700—1900 Szerk.: JON STOBART - ALASTAIR OWENS Aldershot - Burlington, USA - Singapore - Sydney, 2000. Ashgate, (Historical Urban Studies) 241 p. A kilenc tanulmányt tartalmazó könyv a neves várostörténészek szerkesztésében megjelenő, rangos sorozat hetedik köteteként látott napvilágot. Egy 1999-ben Londonban, történészek és geográfusok együttműködésével tartott szűk körű konferencia előadásait tartalmazza. A szerkesztők a bevezető fejezetben vázolják célkitűzéseiket: a tulajdon kérdésének új megközelítésére törekednek amennyiben egyaránt figyelmet kívánnak szentelni a tulajdon materiális (vagyon és birtok) és szimbolikus (az értékek és identitások jelzése és megerősítése) jelentőségének. Azaz a tulajdon társadalmi összefüggéseire koncentrálnak, annak bemutatására, hogy mi módon segítette elő a tulajdon a társadalmi-gazdasági struktúrák, elsősorban a család és háztartás reprodukálását az angol városokban. A tanulmányok túlnyomó többsége kvantifikációs módszerű vizsgálatokon alapul, egyedi esetek csak illusztrációkként szolgálnak. Bevezetőjükben egyúttal rövid áttekintést adnak a korábbi, hasonló tárgyú vizsgálatokról: elvetve a tulajdon osztályszempontú megközelítését, elfogadóbbak annak a fogyasztás oldaláról való vizsgálata iránt, hangsúlyosan kezelve az átörökítés hatását a gazdasági-társadalmi reprodukcióra. A fent vázolt célkitűzéseknek elsősorban az angol középosztályok, s ezen belül is a kispolgárság neves kutatója, Geoffrey Crossick A tulajdon jelentései és a kispolgárság világa című tanulmánya tesz maradéktalanul eleget. Elöljáróban leszögezi, hogy az újkorral foglalkozó társadalomtörténészek eddig vajmi keveset foglalkoztak azzal, hogy meghatározzák a tulajdonhoz fűződő kulturális és politikai jelentéseket. A kispolgárság vizsgálata azért kiváló terep e jelentések megértéséhez, mert e társadalmi csoportot éppen a tulajdonhoz való sajátos viszonya, a kis tulajdonhoz való ragaszkodása jellemzi. A vagyonszerzés - mind Angliában, mind Franciaországban - nem annyira kis vállalkozásaik bővítését, mint inkább háztulajdon szerzését célozta, amely emelte presztízsüket és hitelüket, erősítette biztonságérzetüket, ahová idős korukra visszavonulhattak, s addig bérbe adva szolgált kiegészítő jövedelemforrásul. A tulajdon számukra a függetlenséget, autonómiát és a biztonságot reprezentálta, azt, ami megkülönböztette őket a munkásoktól. Nem zárkóztak el egyéb befektetési formáktól sem, kisebb részvényvásárlásaikat, illetve hitelügyleteiket is a biztonság keresése jellemezte, ezért az ismert, helyi befektetésekhez ragaszkodtak. Véleménye szerint a tulajdon örökítésében a 19. században nem annyira a halál, mint inkább a házasság játszott szerepet: a kispolgári családok fő célja nem az üzlet, a műhely, hanem az elért társadalmi pozíció továbbörökítése volt. Ehhez az örökösök között felosztott, s emiatt többnyire értékesített tulajdon adta meg a pénzügyi alapot, akár önálló üzlet, üzem létesítésére, akár a kishivatalnoki vagy egyházi pályára lépéshez. A kötet másik szerzője, Lorna Scamell ezzel szemben nem bíbelődik a tulajdon meghatározásával. A Város kontra vidék: a mindennapi fogyasztás tulajdona a 17. század végén és a 18. század elején című kvantifikációs módszereken alapuló tanulmányának középpontjában a fogyasztás kérdése áll, így vizsgálatát az ingóságokra összpontosítja, figyelme még az ételekre és főzési szokásokra is kiterjed, ami aligha utalható a tulajdon körébe. Hét egyházközség 1675 és 1725 között készült falusi és városi hagyatéki leltárait összehasonlítva megállapítja, hogy a hagyományos, mindenapi használati tárgyak tekintetében nem mutatkozik különbség vidék és város között. A városi háztartásokat elsősorban az új termékek és luxuscikkek nagyobb száma