Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Germuska Pál: Indusztria bűvöletében. Fejlesztéspolitika és a szocialista városok Ismerteti: NAGY ÁGNES

gáttársulatok, hivatalok voltak az első előfizetők. Szekszárdon 1893-ban tűzoltói hálózatot is felállítottak. Közhasznú telefonhálózat kiépítésére - 1892. évi sikertelen próbálkozás után csak 1904-ben került sor, kezdetben 25 előfizetővel. 1906-ban már megvalósult az interurbán összeköttetés Béccsel és Alsó-Ausztriával, miközben egy ugyanekkor született beadvány szerint: „... a szekszárdi telefon előfizetők között számosan vannak, kik az előfizetést megszüntetni akarják, mert a telefont éppen arra a célra nem használhatják, amire leginkább volna szükség, hogy t.i. a megyén belül lakókkal érintkezzenek." Az új kommunikációs eszköz korántsem diadalmenetben hódított ezen a tájon, csekély fizetőképes kereslet mutatkozott iránta. 1914-ben 76 szekszárdi előfizetőről tudunk. A gazdag levéltári anyagra épülő tanulmánnyal kapcsolatban némi hiányérzetet az kelt, hogy a magánelőfizetőkről nem szolgál bővebb információkkal. A kor egyik legfoglalkoztatottabb szekszárdi építészének, Dicenty Lászlónak a családi hátterét és pályafutását ismerjük meg Rúzsa Éva tanulmányából. A 18. század derekáig visszanyúló szekszárdi polgárcsaládból származó Dicenty 1885-ben ment Budapestre, mivel helyben nem voltak olyan volumenű építkezések, amelyek felvértezték volna az építőmesteri képesítés megszerzéséhez szükséges tapasztalattal. Húsz éves fővárosi gyakorlat után 1905-ben telepedett vissza, s itt már önálló tervezőként is működve, városképi jelentőségű épületek sorát emeli. Gyors karrierje részben azon alapult, hogy családi háttere révén a városi elit társaság azonnal befogadta, munkái által azonban már önmaga teremtette meg tekintélyét. V. Kápolnás Mária muzeológus a szekszárdi fényképész-műtermeket mutatja be, az 1872-ben megnyílt első fényirdától az 1920-as évekig, bőségesen illusztrálva a műhelyeikből kikerült fotókkal. A tanulmányokat a kor neves szekszárdi személyiségeinek és a város díszpolgárainak életrajzgyűjteménye, valamint a városfejlődésre vonatkozó levéltári forrásokból merített érdekes, bár kissé esetlegesnek tűnő válogatás egészíti ki. Az olvasóbarát tipográfiával készült, szép kiállítású, térképmellékletekkel ellátott kiadványt az alkotók bizonyára elsősorban a városuk múltját és jelenét megérteni kívánó szekszárdi lokálpatriótáknak szánták helyismereti kézikönyv és böngésznivaló gyanánt. A mű ugyanakkor azon jó példák sorát szaporítja, melyek azt igazolják, hogy nincs szükségszerű ellentmondás a helyi közönségnek szóló olvasmányos és a szélesebb körű tudományos használat szempontjaihoz igazodó szakszerű várostörténetírás között. Sipos András GERMUSKA PÁL Induszíria bűvöletében. Fejlesztéspolitika és a szocialista városok Budapest, 2004. 1956-os Intézet, 237 p. Az 1945 utáni magyarországi politikai, gazdasági és társadalmi folyamatok vizsgálata terén a kortárs szociológia és a közgazdaságtan voltak azok a tudományok, amelyek modelleket alkotva leírták és magyarázták a szocialista rendszer működését. A mai hazai történeti kutatás előtt álló feladat, hogy képes legyen olyan társadalomtudományos elméleti és módszertani apparátust mozgatni, amellyel a korabeli társadalomtudományos modelleken túllépve, de már az álta-