Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Germuska Pál: Indusztria bűvöletében. Fejlesztéspolitika és a szocialista városok Ismerteti: NAGY ÁGNES

luk is megfogalmazott és elemzett problémákat új elméleti keretbe helyezve tudja a szocialista rendszert működtető mechanizmusokat és azok változásait újraértelmezni és analitikusan megközelíteni. Germuska Pál munkájában ez az elméleti és módszertani tudatosságra épülő analitikus megközelítés hiányzik. Ami azért különösen szembetűnő, mert a társadalomtörténet, és azon belül a várostörténet egyik központi problémájával, az urbanizáció kérdésével (is) foglalkozik. A várostörténet - főleg a helytörténetként definiált városmonográfia műfajától az 1960-as években Magyarországon is elszakadó társadalomtudományos várostörténet - pedig mind nemzetközi, mind hazai téren az önmagát problémaorientáltként meghatározó, az 1950-60-as években virágzó kvantitatív társadalomtörténet-írástól kezdve az utóbbi évtizedekben elterjedt antropológiai és mikrotörténeti irányzatokig bezárólag sokrétű elméleti és módszertani eszköztárral rendelkezik. Az elméleti-módszertani megalapozottság megkerülhetetlensége a kérdésfeltevés megnyíló, illetve zárva maradó lehetőségeiben válik világossá. Mennyiben sikerül(het) a kurrens nemzetközi társadalomtudományos diskurzusba való belépés nélkül problematizálni a szocialista rendszer által létrehozott új településtípust, a szocialista várost? Mennyiben (lehet) képes olyan kontextusba helyezni, amelyben a szocialista rendszer működési mechanizmusai értelmezhetőekké válnak? Tud(hat)-e újat mondani a feldolgozott és megállapításaiban bőségesen hivatkozott 1960-1970-es évekbeli gazdaságtörténeti (pl. Berend-Ránki) és szociológiai (pl. Szelényi), valamint az 1990-es évekbeli településföldrajzi (Beluszky) munkákhoz képest? Mindeközben nem egyértelmű, hogy a munkán számon kérhető-e egyáltalán a hazai, a társadalomtörténeten belül tárgyánál fogva körülhatárolható várostörténet több évtizedes elméleti és módszertani tapasztalata. A kérdés az, hogy tulajdonképpen mi a vizsgálat tárgya: a fejlesztéspolitika vagy a szocialista város? Sőt, a fejlesztéspolitika, a szocialista város vagy a magyarországi városhálózat? A könyv alcíme szerint a fejlesztéspolitikának a szocialista városokhoz való viszonyára irányulna. Az aktív cselekvő - még ha a gazdaságpolitikának alárendelten is - a terület- és településfejlesztési politika, aminek a szocialista városok csak passzív elszenvedői. Ebben a narratívában a szocialista városok csak mint a központi hatalmi döntések tárgyai jelenhetnek meg. Ezen túlmenően viszont maga a szocialista város akkor válhatna a kutatás valódi tárgyává, ha a történetírói elemzés és narratíva mint működő jelenséget építené fel előttünk. A tipológiai leíráson túllépő analitikus szemlélet azonban, amely a szocialista városnak mint működő jelenségnek dinamikát tudna adni, a helyi társadalom - a lakosság és a helyi hatalom, azaz a helyi párt- és tanácsi apparátus, valamint a vállalatok vezető elitjének - működésére irányuló vizsgálatot igényelne. Természetesen a történész döntése szerint a kutatás irányulhat a hatalmi mechanizmusok vizsgálatára: „milyen politikai és gazdaságpolitikai megfontolásokból hozták létre ezeket a városokat; hogyan tartották fenn évtizedekig kivételezett helyzetüket; milyen elveket és elvárásokat fogalmaztak meg a különféle ipar- és területfejlesztési programok és középtávú tervek, s ezekből mennyit sikerült megvalósítani?" (10. p.) Ebben az esetben viszont felvetődik a kérdés, hogy ha a fejlesztéspolitika az a magyarázó tényező, amely az iparfejlesztési politikának alárendelve átalakítja a magyarországi városhálózatot, akkor miért emelődik ki a szocialista város az összes többi, a városhálózat átalakulását ugyancsak átélő településtípus közül? Ezen a ponton a szocialista város egy ideológiailag, politikailag és ezek által ellenőrizve urbanisztikáikig konstruált térből egy másik térbeli konstrukció, a magyarországi városhálózat elemévé válik. A térbeliség ezen két eltérő szintjét összekötő problémát a városiasság-városiasodás, illetve e fogalmak szocialista értelmezése jelenti. A redisztribúciós rendszerben preferált helyzetet élvező szocialista városok a vizsgálatban azonban kívül maradnak a városhálózaton, mert azáltal, hogy a központi elosztásban a másik szélső pólust