Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Békési Sándor: Városi mobilitás hálózatban. Gondolatok és adatok a bécsi tömegközlekedés kialakulásáról

4. ábra. A bécsi lóvasút (tramway) és gőzvasút hálózata 1903-ban (KROBOT-SLEZAK-STERNHART 1972. nyomán) Azonban úgy tűnik, hogy a városi közlekedés mobilitását sem a sugár-, sem az érintőirányú vonalak nem szolgálják ki teljes mértékben. Annál kevésbé, minél inkább haladunk kifelé a városból, és minél jobban csökken a hálózat rácsszerkezetének sűrűsége, így Bécsben is - legalábbis a 20. század közepén - jelentős átlóirányú közlekedést, illetve az iránti igényt állapítottak meg. Eszerint számos munkahelyekre vezető vagy szállítási útvonalnak nem volt közvetlen összeköttetése a város belő részével, és nem is a külvárosi körutakon mozgott.

16 Bécs közlekedésének azonban néhány hiányossága is volt az első világháború előtt. A kortársak megítélése és a visszatekintő elemzések alapján ezek mindenekelőtt a lóvasút viszonylag késői villamosításában, egyáltalán a lóvasút, majd a villamos dominanciájában, egy hatékonyan működő gyorsközlekedési rendszer kései kiépítésében és a buszhálózat csekély kapacitásában mutatkoztak meg. Amiben a birodalmi főés székváros a századfordulótól kezdve legalábbis lépést tartott olyan világvárosokkal, 16 BRUNNER 1955. 172. p. Lásd még: NAIITSCHLÄGER 1952. 8. p.