Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Csukovits Enikő - Lengyel Tünde (szerk.): Bártfától Pozsonyig. Városok a 13-17. században Ismerteti: GERHARD PÉTER

könyv alapján írt tanulmányában - ahol ez nem feszegeti a szomszédok „érzékenységét". Akad azonban arra is példa, hogy a nagy nemzeti narratívak kereteiből való kilépés nem sikerül. Ez történik Blazovich László tanulmányában, ahol a magyar történetírás hagyományos álláspontja köszön vissza: a Szepességbe érkező német hospesek lakatlan területet vettek birtokba, noha azt megemlíti, hogy akkor már létezett a királyi vármegye. (163. p.) A kora középkori lakatlan erdős-hegyes területeknek a magyar történetírásban elterjedt tana viszont a szlovák történelmi narratívában az egyik leggyakrabban bírált tézis. Egy konferencián elhangzó előadásokból készülő kötet kiadása mindig nagy feladat elé állítja a szerkesztőket. Ehhez segítséget adhat, ha a konferencia tematikája jól lehatárolt. Érdemes megvizsgálni tehát, mit ígér a kötet és mit sikerül megvalósítania. A sorozatcím alapján társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat várunk, és ez nagyrészt teljesül is. Azonban hiányolható, hogy - Kubinyi Andrást, Szende Katalint és Blanka Szeghyovát leszámítva - a szerzők nem mutatják be a témába vágó nemzetközi szakirodalmat és az elméleti kereteket. Enélkül viszont a roppant méretű forrásanyag bemutatása, az adatgazdag elbeszélés gyakran nehezen értelmezhetővé, sőt nehezen olvashatóvá válik. A konferencia eredeti címe - Társadalom, bíráskodás, művelődés - jobban lefedi a kötet tanulmányainak lényegét, hiszen a jogforrások és a jogalkalmazás kérdései a leghangsúlyosabbak a tanulmányok többségében. A könyv alcímében megjelölt időszak kezdete, a 13. század a városok kialakulásának időszaka a térségben, az viszont kifejtésre szorult volna, miért a 17. század végén zárul le a tárgyalt korszak. A török kiűzése ugyan kézenfekvő fordulópont, de más időhatár is indokolt lehetett volna, hiszen a gazdasági hanyatlás ekkorra már utolérte a vizsgált városokat, a kora újkor végpontjának pedig sokszor a 18. század végét tekintik. A kötet címéből csak némi töprengés után, míg a Bevezető-böl explicit módon kiderül, hogy a kötet a mai Szlovákia területének közép- és kora újkori városaival foglalkozik. A Bevezető megfogalmazza azt a - Szlovákia története kapcsán mindig felmerülő - dilemmát, hogy egy ma evidens, de például a kortársak számára kevésbé egyértelmű földrajzi kategóriát hogyan lehet a történeti elbeszélés keretévé tenni. Tulajdonképpen a Bevezető leginkább ezt a problémát boncolgatja, és végül arra a következtetésre jut, hogy a mai Szlovákia területének városai a Magyar Királyság városainak jól körülhatárolható csoportját alkották, elsősorban gazdasági tevékenységük (a határ menti kereskedelem, illetve a bányászat) miatt. Ez a megközelítés jól feloldhatja a problémát, még tanulságos is a szintén határ menti kereskedelemből élő Sopron szerepeltetése összehasonlításképpen Jan Lukacka a városi polgárok mobilitását és Szende Katalin végrendeleteket elemző tanulmányaiban. Petrovics Lászlónak a dél-dunántúli és dél-alföldi városokat bemutató és ezeknek a városoknak „Felső-Magyarországgal" fenntartott kapcsolatairól adatmorzsákat felvonultató munkája viszont talán nem ebbe a kötetbe való. Az is sajnálatos, és a kötet tematikájának mond ellent, hogy Kubinyi András rendkívül idő- és munkaigényes adatgyűjtése, amellyel a magyar városokat rangsorolja centrális funkcióik alapján, éppen a kérdéses terület nagyobbik, nyugati részéről nem készült még el. A tanulmánykötet nagy lemaradásunkból próbál meg pótolni valamennyit, de még sok ilyen, a kelet-közép-európai régió történészeit közös vállalkozásokra összehozó műre lenne szükség. Fogyatékosságai egyrészt műfaji problémákra vezethetők vissza, másrészt nem lenne illendő eme kötet hibájául felróni, hiszen az egész említett régió történetírásának problémái érhetők tetten itt is. Ami végül a formai követelményeket illeti, a kötet jól szerkesztett mű, kevés