Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
RECENZIÓK - Czoch Gábor - Kocsis Aranka - Tóth Árpád (szerk.): Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel Ismerteti: FARKAS ANDREA
sajtóhibával, ami ma már sajnos nem számít természetesnek. Feltűnő azonban, különösen egy ilyen kiadványnál, amelyben a nyolc magyar mellett nyolc, a magyar olvasók előtt nem feltétlenül ismert szlovák történész is szerepel, a szerzők - legalább rövid - bemutatásának a hiánya. Gerhard Péter Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel Szerk.: CZOCH GÁBOR - KOCSIS ARANKA - TÓTFI ÁRPÁD A szlovák nyelvű tanulmányokat fordította: SZABÓMIHÁLY GIZELLA Pozsony, 2005. Kalligram, 496 p. Az utóbbi években mindinkább megélénkülő új szemléletű várostörténeti kutatások újabb, nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló eredményeivel ismerkedhet meg az az olvasó, aki a fenti kötetet kezébe veszi. Új szemléletű és nemzetközi: mindkét említett szempontot igen fontos hangsúlyozni. Valóban maga a város került a célzatos történeti kutatások homlokterébe: társadalma, közössége stb., ellentétben a korábbi helytörténettel, amely nem annyira a várost mint önálló és szerves egészet vizsgálta, hanem beérte pusztán annak feltárásával, hogy mikor mi történt a városban. Pozsony révén olyan város a „főszereplője" a kötetet alkotó írásoknak, amelyben a magyar, német és szlovák lakosság évszázadokon át együtt élt (más, kisebb létszámban képviselt nemzetiségekkel egyetemben). Ám a 19. században lábra kapó nacionalizmus okozta sérelmek, amelyeket a 20. század háborúi és politikai átrendeződései végletesen kiéleztek, 1945 után lényegében homogénné szegényítették etnikai (és így kulturális) szempontból is a színes közösséggel rendelkező várost. Ahogy az ElőszéA jegyző Czoch Gábor fogalmazott: „A történeti munkák azonban korántsem mindig vetettek, vetnek számot azzal, hogy a Bratislava, Pozsony, Presporok, Pressburg elnevezések ugyanazt a várost jelölik. [...] Az egyoldalú nemzetiségi irányultságú, a különféle politikai, ideológiai célok szolgálatába szegődött történetírás szükségképpen csak torz és hamis képet konstruálhat a város múltjáról." (7-8. p.) A kötet szerzői tehát más úton járnak: szlovák, felvidéki és anyaországi magyar kutatók nem egymás ellenében, hanem egymás nézőpontját, kutatásait, érdeklődési körét megismerve, azokat saját eredményeikkel elegyítve, közösen keresik a múlt értékeit. Több ez mint párbeszéd: számos forráson alapuló, összetett szempontrendszer szerint összeállított kötet, amely a kora középkortól egészen a 20. századig húzódó történeti időszakot vizsgálja. A téma kiválasztását pedig aligha kell indokolni: Pozsony, amely két államnak is volt fővárosa (illetve az egyiknek ma is az), gazdag múltja révén igen hálás terepe a nemzetközi együttműködésen alapuló kutatásoknak: afféle találkozási pont. Ne felejtsük el megemlíteni, hogy - amint az az Előszóban is olvasható - egy polgári kezdeményezésben gyökeredzik a kötet létrejötte: Frideczky János, az Agentura Pacis Posonium Egyesület vezetője kezdeményezte a szlovák és magyar történészek párbeszédét, amelyhez aztán az Arany János Közalapítvány révén támogatóként csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia is.
