Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16—17. századi Magyarországon. A felső-magyarországi városszövetség I-II. köt. Ismerteti: SZENDE KATALIN

az adófizetés kérdéséről, az erődvárosok megjelenéséről vagy a céhszövetségek funkcióiról, egészen az abszolutista állam és a városfejlődés kapcsolatának perspektívájáig az összegzés végén. (Egyedül azt sajnálhatjuk, hogy Erdély városai, különösen a szövetséget is alkotó szász városok nem kaptak helyet a széles ívű áttekintésben.) A továbbiakban a városszövetség történetével és szervezetével ismerkedhetünk meg. A3, fejezet nemcsak a keleti Felvidék köztörténetének összefoglalását adja mintegy alulnézetből a Pentapolis levéltári anyaga alapján, hanem arra is rámutat, hogy a városok érdekeinek összehangolt képviseletét különösen fontossá tette az állandósult háborús krízishelyzet és fenyegetettség. A városszövetség működésének legintenzívebb szakasza ugyanis egybeesett a térség számára legtöbb megpróbáltatást hozó 16-17. századdal. A munka egyik nagy erénye ugyanakkor, hogy vizsgálatának időhatárait, az országos politika közkeletűen használt sarkpontjai helyett a szövetség teljes működési idejére kiterjeszti. Ily módon olyan átfogó képet tud adni a városok szerepének változásáról, amelyben a határvonalakat a helyi és országos fejlődés egymásra hatásának belső dinamikája jelöli ki. Ezt a dinamikát mutatja be a munka legterjedelmesebb és legaprólékosabban kidolgozott része, A bécsi udvar várospolitikája - a felső-magyarországi városok politikája címet viselő 4. fejezet. A szerző itt részletesebben is indokolja azt a korábban tett megállapítását, hogy a kormányzat városokkal kapcsolatos megnyilvánulásaiban az egyik fontos választóvonal a tizenöt éves háború utolsó éveire tehető. Eddig ugyanis a korábbi középkori királyi várospolitikát folytató irányzat érvényesült, amely az általa favorizált városokat kiváltságokkal látta el annak érdekében, hogy utána minél nagyobb mértékben támaszkodhasson ily módon megnövelt erőforrásaikra. Ebben a környezetben gyakran eredménnyel járt a felső-magyarországi városok törekvése kereskedelmi tevékenységük feltételeinek javítására és a fizetendő adók reálisan elvárható mértékű csökkentésére. A 17. század elejétől viszont az udvar részéről két, látszólag ellentétes intézkedés-sorozat figyelhető meg. Az uralkodók egyrészt sokkal erősebben támaszkodtak a politikailag és katonailag megkerülhetetlen nagybirtokos nemességre, és hozzájárultak ahhoz, hogy ezek az országgyűlésekben keresztülvihessék akaratukat a városok ellen. Másrészt minden eddiginél jobban megnövelték a szabad királyi városok számát, a korábbiaknál jóval kisebb és jelentéktelenebb településeknek, többek között Rusztnak, Kismartonnak, Kaproncának, Szentgyörgynek is megadva (eladva) a régóta áhított rangot. A „szabad" jelző azonban egyre illuzórikusabbá vált a „királyi" mellett, és legfeljebb annyit jelentett, hogy az uralkodónak szabad volt minden lehetséges módon beavatkozni a saját javaiként kezelt városok gazdaságába és belügyeibe. Ezt különösen 1670 után használta ki az udvar, amikor a kamara fiskális szempontjainak érvényesítését a katolikus restauráció törekvéseivel kötötték össze. A várospolitika általános jellemzőinek éles szemű felismerése mellett ez a fejezet a városi lakosság két, a hagyományos keretek közé nehezen beilleszthető csoportjával, a katonasággal, illetve a városi nemesekkel is részletesen foglalkozik. Remekbe szabott (külön cikk tonnájában is megjelentetett) elemzést olvashatunk például a katonatisztek, illetve a közlegények eltérő beházasodási, integrálódási lehetőségeiről. Az előbbiek a módosabb városi özvegyek számára is vonzóak voltak, míg az utóbbiak legfeljebb a környékbeli falvak leányainak kezére számíthattak. Hasonló eltérések figyelhetők meg a katonacsaládok gyermekeinek keresztszülői esetében is. Ezeket a vizsgálatokat a Kassáról fennmaradt, országos szinten is a legkorábbiak közé számító anyakönyvek tették lehetővé, amely forráscsoport a polgárság más rétegeinek vizsgálatára is számos lehetőséget rejt magában. A városi nemesek illetve nemes polgárok hovatartozásának kérdé-