Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16—17. századi Magyarországon. A felső-magyarországi városszövetség I-II. köt. Ismerteti: SZENDE KATALIN

mellett - a benne részt vevő települések azonos, mégpedig királyi városi jogállása volt. (A szerző a „szabad királyi" jelzőt általánosító jelleggel használja, beleértve minden, magánföldesúri fennhatóság alá nem eső királyi várost, a tárnoki és a személynöki szék fellebbezési körébe tartozókat egyaránt. így vizsgálatának körébe tartoznak a Kubinyi András terminológiája szerint „királyi szabad" jelzővel illetett települések is.) A városszövetség tagjainak száma a kezdeti négyről (Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa) a 15. század végén magánföldesúri hatalom alól kikerülő Kisszebennel, majd a 17. század közepén hasonló indokkal felvételét kérő Késmárkkal gyarapodott. Működésének nagy részében tehát jogosan használható rá az elsősorban egyháztörténeti fogalomként - a Confessio Pentapolitana megalkotójaként - ismert Pentapolis („öt város") elnevezés. A kora újkor a krónika-írás születését is magával hozta a magyarországi városokban. H. Németh István - mintegy Conrad Sperfogel vagy Caspar Hain késői utódjaként - bizonyos értelemben ezt a hagyományt is folytatja, amennyiben munkája olvasmányos, narratív jellegű áttekintést ad a felvetett kérdésekről, míg a mennyiségi adatok bemutatása jórészt alárendelt szerepet kap (a két kötetben összesen 4 táblázat és 3 kisebb grafikon található). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy döntően elbeszélő forrásokra támaszkodna: lebilincselő gazdagsággal felsorakoztatott adatainak nagy része a városszövetség tagjainak egymással illetve más városokkal és az országos hatóságokkal folytatott levelezéséből, peres irataiból, továbbá ezen hatóságok (Udvari Kamara, Magyar Kamara, Szepesi Kamara, Magyar Kancellária) iratanyagából származik. Ezen kívül a szerző felkutatta a téma összes további levéltári forrását is, a hazai és külföldi archívumokban egyaránt. A történeti elemzés középpontjában a várospolitika bemutatása áll. A „várospolitika" szóösszetétel azonban nem egyetlen fogalmat takar. Legalább kétféleképpen értelmezhető: tárgyas és alanyi, azaz objektív és szubjektív értelemben - tehát a városokat érintő illetve a városok által folytatott politikát egyaránt jelentheti. Ez a kettősség végigvonul az egész munkán. Bár nincs szigorúan definiálva, az olvasó a világos megfogalmazásokból érzékelheti, hogy éppen melyik értelemben ír a szerző a várospolitikáról. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a témában rejlő feszültséget és dinamikát éppen ez a kettősség adja: a tárgyalt városok egyszerre voltak mások politikájának tárgyai, sőt elszenvedői, és a közügyek alakítói, aktív befolyásolói is. Ennek a kétoldalú folyamatnak három fő tényezője volt, amelyek a vizsgált hosszú időszak folyamán váltakozó sikerrel szereztek érvényt sokszor igen eltérő irányba mutató érdekeiknek. Az első, és hatalmi szempontból legfontosabb tényező a mindenkori uralkodó és a hozzá kapcsolódó kormányzati apparátus volt. A második pólust a nemesség és a politizálásának kereteit nagyban meghatározó vármegye jelentette, míg a harmadikat maguk a városok alkották. Ezekhezjárult, mindegyikhez kapcsolódva, de mégis külön társadalmi és gazdasági tényezőt képezve a korszak különlegesen fontos eleme: a hadsereg. H. Németh István monográfiája, bár címe szerint a városokra összpontosít, az összes tényezőt kiegyensúlyozottan, objektíven, egymással kölcsönhatásban mutatja be. A munka első nagyobb tartalmi egysége nemzetközi összehasonlításban tekinti át a fontosabb középkori és kora újkori államok várospolitikáját. A széles szakirodalmi ismeretekre épülő fejezet azonban nemcsak bevezetésül szolgál: a felső-magyarországi városokban tapasztalt jelenségek európai összefüggésekbe helyezése végigvonul a munka egészén, legyen szó akár KUBINYI ANDRÁS: „Szabad királyi város" - „Királyi szabad város"? In: Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv, 1. (2006) 51-62. p.