Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Susanne Claudine Pils: Schreiben über Stadt. Das Wien der Johanna Theresia Harrach 1639-1716 Ismerteti: DOMINKOVITS PÉTER

A feljegyzések tárgyidőszaka a 17. század második fele. A század gyökeres változásokat hozott Bécs város (építés)történetében. A 16-17. század evangélikus többségű lakossággal rendelkező tartományi székhelyéből az uralkodói rezidencia Prágából Bécsbe költözésével, annak állandósulásával, egy katolikus birodalmi centrum épült ki. 1612-1683 között a város épületállománya, infrastruktúrája, társadalma gyökeresen átalakult. A következő jelentős városépítészeti (át)változás Bécs 1683. évi oszmán ostroma utáni újjáépítéssel kezdődött el; aminek még részese volt Johanna Theresia Harrach férje, már csak saját palotájuk átépítése révén is. Johanna Theresia Harrach bécsi mindennapjai abban a városban telnek el, amely először politikai döntésként lett az új uralkodói centrum, de az 1620-as évektől immáron tudatosan rezidenciavárosként épül ki; templomok (Franziskanerkirche, Universitätskirche, Dominikanerkirche újjáépítése), világi középületek sora jelenik meg - ez utóbbi tendencia különösen igaz I. Lipót uralkodásának 1660-as évekbeli szakaszára - míg a régi polgári háztulajdon aránya csökkent, nemesi házak, paloták sora emelkedett. A város image-a is megváltozott: a város utazási céllá vált. Ugyanakkor az egykorú Bécsről - ahogy az a kortárs útleírásokból is ismert - egy kétpólusú kép alakult ki: uralkodói rezidencia és a város kettőssége. A fogalomhasználatot és a legfontosabb családtörténeti adatokat tisztázó bevezetést követően az első nagyobb „áttekintésben" a szerző tiszteletet parancsoló szakirodalmi apparátus, térképelemzések, primer forráskutatás alapján ezt a városi teret mutatja be, mindenhol kitérve a Johanna Theresia Harrach által rögzített információkra - vagy azok hiányára. A főúri életforma térbelisége egyértelműen kitűnik: ő nem a növekvő népességű külvárosok, hanem lakóhelye és a belvárosi templomok, az udvar között közlekedett. Szimbolikusnak nevezhető az egyik kirándulása, amelynek során a városfalakon megpihenve pillantott a külvárosokra. Ugyanakkor az udvari opera előadásokat látogató asszony szociális érzékenysége ismert: 1677 során az uralkodó család hölgytagjaival többször jótékonykodott a polgári ispotályban. Bécsi tartózkodásai során az alsó-ausztriai Harrach birtokokra (Rohrau, Bruck an der Leithe) is kirándult, 1676-1677 során a császári-királyi udvarba gyorsan integrálódva a közeli Laxenburgban, Badenben is többször megfordult. Városon belüli, illetve távolabbi utazásai kitűnő információkat nyújtanak az egykorú infrastruktúráról (utak állapota, karbantartása). A következő szerkezeti egységek - a korábbi feljegyzések adta összehasonlítást sem elhagyva - döntően az 1676-1677. év feljegyzéseire épülnek. A Harrach család Bécs belvárosi palotájával, annak különböző funkciójú tereivel, térhasználatával két fejezet foglalkozik. Az egyik egység család- és társadalomtörténeti elemzéseket is alkalmazva Johanna Theresia Harrach vezette családi gazdálkodás és a gyermeknevelés tereit és funkcióit ismerteti. (Pl. a konyha, mint a házi gazdaság fő tere, a gyermekszoba, mint az oktatás, képzés, hárfaórák helye.) A másik az asszony szobáját, illetve szobájában az ágyát, mint a legkülönbözőbb funkciókban megtalálható teret és objektumot elemezte. (Ugyanis mindez egyben a férjjel történő kommunikáció, az írás helye, hitvesi- és szülőágy, de a betegágy is, és később halotti ágy.) E részben hangsúlyosan szól a szerző a privát szféra és a nyilvánosság e városi palotához kötött alkalmairól, tereiről. A kötet elemző részének utolsó fejezete a Harrach palotából ismét a külvilág, Bécs irányába fordul; helyesebben a család és az udvar kapcsolatait mutatja be a mindennapi történések, rituálék szintjén. A kötetet a szöveg értelmezését, továbbgondolását segítő függelék egészíti ki. Ennek egyaránt része a Bécs belvárosi Heirengasse mellett található Harrach palota 1698-1970 közötti térelosztását, annak szerkezeti, funkcionális változásait több inventárium (1698, 1742, 1750-1753, 1822) és építési-átépítési terv (1838 előtt, 1850) alapján bemutató alaprajz és táblázatrendszer,