Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Gábor Gyáni: Parlor and Kitchen: Housing and Domestic Culture in Budapest, 1870-1940 Gábor Gyáni: Identity and the Urban Experience: Fin-de-siecle Budapest Ismerteti: MÁTAY MÓNIKA

feloldódik a polgári életvitel diffúziója során. Nevezhetjük ezt akár kispolgárosodásnak is" teszi hozzá a szerző a polgárság egzisztenciájának megrendülésére utalva. (135. p.) A könyv utolsó fejezete hiánypótló munka. Nagyon keveset tudunk a munkások mindennapjairól, a bérkaszárnyák, barakktelepek, pincelakások világáról. Amint Gyáni Gábor leírásából kiderül, az a kevés információ, amelynek birtokában vagyunk, s amely jórészt a felsőbb rétegek képviselőitől származik, gyakran torzít, felszínes és túldramatizált képet fest a munkásság életviszonyairól. A korabeli leírások és statisztikák általában ínséges helyzetről adnak számot: „Altalánosságban kijelenthetjük, hogy a századforduló éveiben a munkásság zöme szoba-konyhás, kamra nélküli, egy-két ablakos, alacsony, vaskályha-fűtésű udvari bérlakásokban lakott - ötödmagával. "** (146. p.) A szerény berendezés mellett jellemző a túlzsúfoltság, ami elsősorban az al- és ágybérlök magas számával magyarázható. Egy szobán, sőt sokszor egy ágyon is többen osztoznak, s ez nemcsak a dualizmus korában, hanem később is igaz, annak ellenére, hogy több államilag finanszírozott lakásépítési program is próbált enyhíteni az áldatlan állapoton. A szerző - az antropológiai szemlélet jegyében - arra hívja fél a figyelmet, hogy a munkáskultúrát nem pusztán utánzó, normakövető, hanem szuverén entitásként kell kezelni. Ebben a felfogásban a sok ember egy helyre kényszerülése megszokott és természetes, és éppen az elkülönülés lehet zavarba ejtő a munkások számára. A második monográfia, Az identitás és városi tapasztalat: a fin-de-siécle Budapest szerves folytatása az első könyvnek. Arról szól, hogyan alakul át a modern korban a köz által birtokolt tér, a széles értelemben vett utca, milyen újonnan foganatosított tiltások és szabályok határozzák meg a nyilvános viselkedést. A kora újkori mozgalmas, kaotikus utcaképet, a hangoskodást felváltja a csend imperatívusza, amikor a zajongást, a hangos véleménynyilvánítást, s általában, bármely cselekedetet, ami feltűnést kelt és magára vonja a figyelmet, modortalanságnak bélyegeznek. Polgári erény a szemlélődés, a passzív befogadás. Csak az alsóbb rétegek lármáznak, a polgár csendben figyel. A változás hátterében a nagyváros, a tömeg megjelenése áll. Amikor az utcai élet eltömegesedik, a személyközi kapcsolatok bensőségessége és meghittsége eltűnik, a társas viszonyokban élő ember helyébe a modern, a tömegben magára maradt individuum lép. Az új szociálpszichológiai helyzet átformálja az egyén viszonyulását a környezetéhez. Az ingergazdag világban gyors reakciókra, magabiztos és határozott fellépésre kényszerül, tudatosan halad a célja felé. Mindeközben blazírt távolságtartással szemléli maga körül a többieket, fásultan érzékeli a körülötte zajló eseményeket. A metropoliszban testet öltött modernitás mindenek előtt a pszichét alakítja át, s ez a másképpen gondolkodó és érző ember új szempontok alapján teremti meg azt a teret, amelyben él. De nemcsak a privát szféra intim világa alakul át, radikális változáson esik át a köztér is. Felaprózódik, mikroterek sokaságára hullik szét, mely mikroterek használóik státuszjelzőivé válnak. A nyilvános tér átalakulásának bemutatásához és értelmezéséhez kitűnő személyes forrást használ a szerző. Egy fiatal középosztályi házaspár, Csorba Géza tisztviselő-ügyvédjelölt és félesége, Táncsics Mihály lánya, Eszter által jórészt közösen vezetett naplót elemezi. A szerencsés egybeesésnek köszönhetően Csorbáék éppen a városegyesítéskor kezdték meg közös életüket, így az általuk vezetett napló a nagyvárossá válás lenyomata: megtudhatjuk belőle, hogyan élték meg az ifjú házasok Budapest metamorfózisának kezdeti időszakát. Nagy hatással * GYÁNI 1998. 163-164. p. ** GYÁNI 1998. 175. p.