Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Gábor Gyáni: Parlor and Kitchen: Housing and Domestic Culture in Budapest, 1870-1940 Gábor Gyáni: Identity and the Urban Experience: Fin-de-siecle Budapest Ismerteti: MÁTAY MÓNIKA

Gábor Gyáni: Identity and the Urban Experience 445 volt rájuk mindaz, ami a környezetükben történt. Beszámolnak az új építkezésekről, városi barangolásaikról, és a kitüntetett társadalmi eseményekről csakúgy, mint hétköznapjaik rítusairól. Jó választás a Csorba házaspár észlelésén keresztül megmutatni, mit jelentett a fővárosban élni, hogyan formálódott a budapesti identitás, hogyan nőtt bele a metropolisz a magánszféra, a mindennapok világába. Mi alkotja a nagyvárosi környezetet, amely nyilvános térként lehetővé teszi a társadalmi érintkezést? Gyáni Gábor a köztér különféle használati módozatait, a mindennapi rítusokat és a deviáns viselkedésmintákat elemezve válaszolja meg a kérdést. A dualizmus korában a park, a kávéház és az áruház a budapesti élet természetes és nélkülözhetetlen terepe, s ezen túlmenően, a világvárosi identitás alakítója. Mind a három alkotóelem szimbólum, az urbanitás és a polgári értékek kvintesszenciája. A parkokban, sétányokon a hierarchikusan rétegzett társadalmi csoportok viselkedése tanulmányozható, a kávéházak a bennfentesség, műveltség és jól értesültség szentélyei, míg az áruházak a materiális javak habzsolását, a fogyasztás kultúráját jelenítik meg. Az önelégült polgári magatartást jól ellenpontozza a tömegtársadalomban helyét kereső egyén kétségbeesettsége és kiábrándultsága. A magas öngyilkossági statisztikák, az öngyilkosok által választott, látványos helyszínek a szerző értelmezésében kommunikatív gesztusok: a tömegben feloldódó individuum próbál kiszabadulni a névtelenségből, kiemelkedni, s legalább a távozás pillanatában szeretne a figyelem középpontjába kerülni. A köztér személyes normaszegésben megnyilvánuló, „szabályellenes" használatához szorosan kapcsolódik a polgári rendfelfogás kollektív megsértése, amikor a felsőbb rétegek által uralt nyilvános terület politikai akciótérré, tömeggyűlések, demonstrációk, tüntetések színhelyévé válik. A monográfia utolsó része az urbánus világ néhány kiemelkedően fontos személyiségformáló tényezőjét veszi számba. A válás lehetséges, sokszor elkerülhetetlen, ilyen értelemben megrendül a magánélet legfontosabb intézménye, a házasság. De nemcsak a privát szféra biztonsága inog meg. A századfordulós Budapest etnikai-kulturális olvasztótégely, amely nagyon rövid idő leforgása alatt integrálja az újonnan beözönlőit tömeget. Az asszimiláció korántsem egyetlen, de nagyon lényeges eleme a nyelv. Amint ezt Gyáni Gábor kitűnő elemzése nyilvánvalóvá teszi, a különleges, jiddis, német, cigány, szlovák és egyéb kifejezéseket elegyítő pesti tájszólás megkönnyíti a kulturális azonosulást, s ez még akkor is igaz, ha a kortársak egy csoportja rosszallással és aggodalommal veszi tudomásul a nagyvárosi kommunikáció eme sajátos termékét. (193-195. p.) Az ellenségesség azonban nemcsak a nyelvvel, de a várossal kapcsolatban is megnyilvánul. Budapest egyszerre felmagasztalt és átkozott, egyaránt jelen van a szépség, a nagyság, a kényelem, a civilizációs vívmányok, a nemzeti emlékezet és a deviáns viselkedésformák, a bűn, a gonoszság, az erkölcsi elaljasulás. Ebben a kettősségben születik meg a nagyvárosi identitás, amely ugyanolyan ellentmondásos, mint a világ, amely formálja. A fenti művek megírásával Gyáni Gábor tekintélyes hagyományok folytatója. A századfordulós Budapest, gyakran Béccsel összehasonlítva nagy figyelmet kapott a nemzetközi kultúrhistóriai és várostörténeti szakirodalomban - elég, ha csak a szerző által is említett John Lukacs vagy Hanák Péter műveire gondolunk. A könyvek ugyanakkor tematikailag besorolhatóak az urban studies gyűjtőkategóriába, ami szintén segít abban, hogy a nem magyar közönség kontextualizálja az olvasottakat. A két monográfia, s különösen a Parlor and Kitchen emellett a középosztállyal, a polgárosodással foglalkozó társadalomtörténeti feldolgozások tekintélyes * GYÁNI 1995. 79-80. p.