Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Gábor Gyáni: Parlor and Kitchen: Housing and Domestic Culture in Budapest, 1870-1940 Gábor Gyáni: Identity and the Urban Experience: Fin-de-siecle Budapest Ismerteti: MÁTAY MÓNIKA

közötti versengés, ami szorongást kelt. A 19. század végén eluralkodó degenerációs paranoiát táplálják a társadalmi elégedetlenség megnyilvánulásai, a növekvő öngyilkossági statisztikák, a bűnözés elharapózása, a prostitúció terjedése - csak hogy néhányat említsünk az aggasztónak tartott jelenségek közül. A két angol nyelvű monográfia mozgalmas és sokoldalú elemzés. A Parlor and Küchen (A szalon és a konyha), amint a cím ezt világossá teszi, és Gyáni Gábor is hangsúlyozza, nem a csaták zajos eseményeit, hanem a város megalkotásának, kiépítésének, és a szó legszorosabb értelemben vett használatának csöndesebb és talán kevésbé látványos, de legalább annyira lényeges históriáját beszéli el. A historiográfiában a hétköznapi életként emlegetett „kis történelemről" szól. Arról, hogyan formálták tárgyi világukat, milyen értékeket követve rendezték be lakásaikat, milyennek láttatták magukat a pesti bérházak elegáns nagypolgári, középosztályi, illetve kevésbé fényűző kispolgári és munkás otthonainak lakói. A magyar várostörténetben járatlan külföldi olvasók a bevezetőben jó arányérzékkel megírt áttekintést kapnak a város középkorba visszanyúló történetéről. A rövid történeti összefoglaló az argumentáció szempontjából is indokolt, hiszen csak így válik világossá, hogy a török uralom által radikálisan megtört városfejlődés hogyan kapott új lendületet a 19. században - különösen a dualizmus korában. Bár Pest-Buda már 1848-ra az ország központja, valójában csak a kiegyezés és a városegyesítés nyomán nyílik lehetőség egy európai léptékkel mérve is nagyvárosnak számító főváros megteremtésére. Az új metropoliszban az erősen polarizált, kapitalizálódó társadalom különböző csoportjai, a politikailag aktív arisztokrácia, a feltörekvő vállalkozó elit, a középosztály és ezen belül az értelmiség, illetve a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokain állók fizikailag egy térbe kerülnek. Hogyan veszik birtokukba, és hogyan használják a fővárosiak privát életük legfontosabb színhelyét, a bérházat, és ezen belül a lakásukat? A társadalmi panorámában a nagypolgárok elegáns, tíz szobás, első emeleti luxusingatlana ugyanúgy helyet kap, mint a munkáscsaládok egy-két szobás, szerény otthona, vagy a minden komfortot nélkülöző és néha a legelemibb szükségleteket sem kielégítő, leginkább csak éjszakai menedékül szolgáló hajléka. Az elemzés elsődleges célja az intim élettér megformálása mögött rejlő szemlélet és értékvilág rekonstrukciója. A 19. századi monumentális beruházások legszembetűnőbb ellentmondása, hogy egy polgári korban a lakóépületek küllemét és szerkezetét nem a polgári igények, hanem a historizáló stílusjegyek követése határozza meg. Az első építési láz idejéből, az 1860-1880-as évekből származó lakóházak funkcionálisan sokkal inkább a reprezentativitás, mintsem a modern életmód szolgálatában állnak, s az archaizáló építészet csak a szecesszió áttörésével adja át helyét modernebb stílusirányzatoknak. Gyáni Gábort azonban nem az épületek megváltozó homlokzata, hanem az ott lakók érdeklik. Az adatok összegyűjtése és rendezése nagyon határozott kutatói célkitűzést szolgál. A lakók szociológiai összetétele, társadalmi érintkezésük, a lakások belső elrendezése, a használati tárgyak - hogy csak néhányat említsek a vizsgált szempontok közül végső soron a városi társadalom kitüntetett szegmenseibe engednek betekintést. Nem törekszik, és nem is törekedhet teljességre a szerző, ez lehetetlen vállalkozás volna, viszont a mélyfúrások számos figyelemre méltó eredményt hoznak. Tizenkét, felső középosztálybeli háztartás-leltárt feldolgozva megingat néhány, a polgári otthonról táplált közvélekedést. Bár a polgári identitás alapja a magánvilág intimitása, az inventáriumok arról tanúskodnak, hogy a legtehetősebb nagypolgári réteg sem korlátlan ura otthonának. A lakás legdrágábban bebútorozott, legtöbb figyelemmel és igényességgel kialakított helyisége a szalon, az imázs megteremtését és megőrzését szolgálja, de a hétköznapokban a család nem használja. „A társas élet, az otthon falain belül zajló közélet voltaképpeni színtereként a szalon előírásszerűen a legdrágább, a legeié-