Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
MŰHELY - Kiss Zsuzsanna: „A város és az otthon". Beszámoló a brit Várostörténeti Társaság 2007. évi konferenciájáról
Kiss Zsuzsanna: A város cs az otthon 439 kirakós játék, a lepkegyüjtés, a növényalbum készítése. Az otthon falai közé vitt tudomány ráadásul a nők számára is elérhetővé tette a korábban kizárólag a férfiak időtöltésének tekintett elfoglaltságot. A nők nemcsak jelen lehettek a férj dolgozószobájában, amikor az kísérleteit végezte; hanem a hagyományos értelmezés szerint tipikusan női (azaz privát) tér - az otthon - is gyakorta adott helyet a klasszikusan „nyilvánosnak" tekintett tudományos eszmecseréknek, vitáknak, előadásoknak. Az ellenirányú folyamatra - a privát szféra otthonon kívüli terjeszkedésére szintén több tanulmány is rámutatott. Ezek közül - témájának újszerűségével és forrásválasztásával - Tim Davies előadása emelkedett ki. Elgondolása szerint a 19. század középosztályi otthonai nem pusztán a privát szféra ideáltipikus megtestesítőiként gondolhatok el, hanem - ezt az elgondolást némileg más szemszögből megközelítve - a közösségi szféra „öltözőiként", ahol a „város színpadán zajló életre" való felkészülés történik. Kozmetikumok és más női és férfi szépészeti termékek reklámanyagait elemezve arra kereste a választ, hogy milyen értékek mentén fogalmazta meg önmagát és építette fel nyilvános megjelenését a viktoriánus középosztály. Ugyancsak a privát szféra „terjeszkedését" elemezték a gender és az otthon kérdésével foglalkozó tanulmányok, melyek a korábbiakhoz hasonlóan a privát- és a közösségi szféra elmosódó határaira hívták fel a figyelmet. Arra, hogy a 19. század végi - 20. század eleji politikai (női választójog általánossá válása) és társadalmi (fogyasztói társadalmak születése) változások hatására hogyan indult meg a nők városi életben és városi politikában való részvétele; hogyan generált új szerepeket a nők számára a hagyományos háztartási feladatokhoz tartozó és közüzemi szolgáltatások piacának megjelenése. A konferencia előadásainak egy másik kristályosodási pontja a migráció és a városok kapcsolata volt, ami nemcsak történeti szempontból (az anyaország és a gyarmatok viszonyát tekintve), hanem Nagy-Britannia jelenében is az egyik legkurrensebb probléma. Egyfelől szó esett a nagyvárosokba költöző bevándorló csoportok letelepedési mintázatairól, illetve arról, hogy hogyan teremtenek otthont maguknak ezek a csoportok a számukra idegen kultúrában (Lidija Mavra például résztvevő megfigyeléssel, interjúkkal és kérdőívekkel vizsgálta a londoni szerb közösség „többes kulturális kötődését"; Mark Kehren pedig azt elemezte, hogy hogyan teremtik meg a számukra ismerős „kisvárost a nagyvárosban" a Rio de Janeiróba vándorló olasz és portugál közösségek). Másfelől a konferencia számos előadását elsőgenerációs bevándorlók tartották (és itt az angol egyetemek kutatói mellett jelentős volt az Egyesült Államokból érkező előadók száma) szülőhazájuk városi problémáiról. A Delhiről, a Bombay-ról, a kínai Quanzhouról, illetve a Rio dc Janeiróról szóló előadások döbbenetes erővel világítottak rá, hogy az európai tapasztalatok alapján kidolgozott, ám sokszor mégis (ma is) univerzálisnak hitt elméletek és fogalmak (urbanizáció, középosztály, migráció, szuburbanizáció stb.) mennyire nehezen (vagy semennyire sem) alkalmazhatók a kontinensen kívül. Meg akkor is, ha a problémák hasonlók - noha a léptékek különbözőek. Indiában és Kínában is - hasonlóan számos európai országhoz - jelentős gondokat okoz a tradicionális építészeti emlékek jelenléte és a gazdasági-politikai változások,
