Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Katona Csaba: „Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni!"
bájt kölcsönözne c köröknek - egy oly hölgy minő én vagyok - hibázik!" 149 (Itt kell megemlíteni azt is, hogy Etelka egykori pesti társasága is számon tartotta őt. Ha nem így lett volna, a későbbi férj, Szekrényessy aligha hozott volna Pestről érdekes híreket Etelkáról Füredre: „Szekrényessy beszélé nékem, hogy hallá Pesten, én egy báróhoz, tiszthez mentem volna. 150 »Dehat Önnek is mondatán Athanaszkovics?« »Az nem, de az másról monda ismét.« - folytatá pedig, hogy nem vettem-e észre, hogy oly iszonyúan fixírozott; oly ismerősnek tetszettem neki. Kérde utánam, mondák neki, hogy szegény, özvegy vagyok; csak hét hónapig élt férjem s öt hónap óta özvegy vagyok -, hogy oly igen sajnált engem, hogy már ily fiatal koromban annyi keserűséget eléltem, hogy azonban még is kissé suspecte-nek 151 tetszék neki; s Horváthot 152 kérdezvén, megtudá, mit már sejtett.") Érdemes egy pillanatra c ponton visszautalni a pesti modorra. Érhette-e nagyobb dicséret az egyébként ugyancsak hiú Slachta Etelkát, mint az, hogy udvarlója szerint egyenesen dísze lenne a pesti társas életnek? Naplójában - mint már utaltam rá - számos helyen olvasható utalás arra, hogy Sopronban egy-egy társas összejövetelen ő aratta a legnagyobb sikert. De ez Sopron. Hogy Pestet mennyire másnak, mennyivel különbnek, nagyságrendekkel értékesebbnek tekintette, azt kiválóan példázza, hogy a fizikai távolságon túl miért is érezte esélytelennek magát - legalábbis melankolikusabb pillanataiban 153 - Augusz Antal szerelmének elnyeréséért Rosty Ágnessel szemben: „S ha magamat Ágnessel összevetem? Valóban, mennyire vesztek a hasonlításnál! Ágnes négy évvel fiatalabb, oly bájoló szép 154 - s én? Emellett mindig Pesten lakván alkalma volt a legelső mesterek által műveltetni, a legfényesebb nevelést kapni; holott én magamra vagyok hagyva. Szunnyad bennem elég tehetség, elég talentum; de nem volt, ki azt kifejtené. Magam erejéből lettem az, mi vagyok; tanulám azt, mit tudok. 84 lecke vala mind, mi zongorára tanított, 84 lecke! így van ez mindenben! Tudományos műveltségemre jó atyám figyelt, igaz; de, hogy folytathatnám ezt most, midőn anyám fukarsága arra kénytet, mindent magamnak varrni? Hol senki még csak egy harisnyát sem foltoz nekem? Miképp maradna nékem elég időm mélyebb stúdiumra, ho149 III. köt. 1841. július 21. 150 A pletyka alapját vélhetően egy szélhámos lánykérésc jelentette: „A múltkor feledém említni, hogy ama fash báró Pfeiffer, ki egykor kérőm volt, egy gazdag özvegyet vőn el, s esketés után kisült, hogy ő sem gazdag, sem báró, hanem egy tanult asztalos! Mi maradt egyéb hátra, mintsem hogy a nő saját pénzén egy kis jószágocskát vett, melyen ők most élnek. S ezen alávaló gazfiú meré szemeit reám vetni? Reám, a büszkére?" II. köt. 1840. szeptember 10. 151 Gyanúsnak (francia). 152 Horváth Péter főbíró Bácsban. 153 Amikor ugyanis önbizalma teljében volt, nem okozott neki gondot, hogy versenyre keljen Rosty Ágnessel: „Na várj! - gondolám magamban; tán csak nem Nesszi az egyetlen, kinek hatalmában c varázspillanat van? Ha szemem nem is oly szép, minő az övé-de a pillanat, de a kifejezés meglegyen. S valóban, úgy látszik, eltaláltam. Oly tüzes pillanat követé az enyémet s egy oly gyöngéd kézszorítás. Emellett látám, miként tódult a vér arcaiba - ah! Hát eltaláltam! Na, ez már jó!" III. köt. 1841. augusztus 21. 154 Rosty Ágnes valóban feltűnően vonzó lehetett, amit pl. az alábbi megjegyzés is tanúsít: „Rosty Ágnesre egy előkelő lovassági százados azon igen találó megjegyzést tette (németül), hogy „bájoló tekintetéből egy mennyország néz ki." PODMANICZKY 1886-1887.
