Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Katona Csaba: „Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni!"
lott a játékszínt mellőzve, estéimet szentelem annak, hogy felületes művelést eszközöljek magamon legalább, hogy csak abban nc maradjak hátra, mire a világ néz! S Ágnes ezalatt, míg én megerőltetéssel óráiglani tanulás és iparral, minden segéd, minden útmutatás nélkül egy probléma megfejtésén törődöm, addig ő úszva a mesterek, tanítók körében, mennyire haladhat engem felül!" 155 Tehát nem csupán a térbeli távolság az, ami Etelkát elválasztja szerelmétől, hanem az is, hogy nem lehet részese annak a műveltségnek, képzettségnek, amit Pest nyújthat. így Pest immáron az önmegvalósítás helyszíneként, sőt mondhatni egyetlen lehetséges terepeként jelenik meg Etelka gondolataiban. Az a tér és egyúttal szellemi közeg, ahol kibontakozhat(na) mindaz a tehetség, ami benne rejlik, ahol egyénisége szabadon kiteljesedhet(ne), és - ennek révén - közelebb kerülhet(ne) a hőn áhított boldogsághoz is. E ponton érdemes felidézni Gyáni Gábor gondolatait: „A belső bizonytalanság, amit egyúttal »tulzott önbizalmabol« is fakad [...], rávilágít Etelka naplójának [...] a fő hozadékára. Arra derül ugyanis fény általa, hogy miként fest a születőben lévő női individualitás, milyen helyzetekben miként nyilvánul meg az individualizációval szükségképp együtt járó megannyi lelki és társadalmi feszültség. [...] Az individuum kibontakozásának és érvényesülésének fő színtere a fokozott szociabilitás, társas együttlét." A társas együttlét tehát az a szellemi közeg, ami Etelka számára az önmegvalósítás kitörési pontját jelenti: ez pedig határozottan kötődik egy fizikailag/földrajzilag is pontosan behatárolható helyszínhez, Pesthez. Innen fakad az az erősen pozitív töltetű elfogultság, ami nyomokban újra és újra felszínre bukkan Etelka naplójában. A kiváló nevelést kapott, művelt lány akkor került Budára, majd onnan Pestre, ebbe a zajgó nagyvárosba, ebbe az élénk kulturális miliőbe, amikor legérzékenyebb életkorában volt, amikor világa a kamaszévek során egyébként is kitágult, átalakult. Itt és ekkor tapasztalta meg először a szerelem érzését, de itt és ekkor érte élete leggyötrőbb csapása, a rajongott (és holtában is bálványozott és idealizált) édesapa elvesztése, amit újabb fájdalmas változás követett: a költözés Sopronba, kettesben a lányával feszült viszonyt ápoló, szögesen más egyéniségű édesanyával, és ezáltal az elszakadás Pesttől, a társaságtól, a jó barátnőktől, a kultúra színtereitől. Mindezek az élmények, a hozzájuk tapadó számos benyomás oly mértékű érzelmi töltetet adott Etelka Pest-képének, amely egyetlen más település esetében 157 sem mutatható ki naplói alapján. Végső soron elmondható, hogy a történet happy enddel zámlt: a lány - ha nem is Augusz Antallal, hanem Szekrényessy Józseffel megkötött házassága révén - egyszerre nyerte el a szerelmi boldogságot és költözhetett vissza Pestre 1842-ben. A konkrétumokon túl e rövidre fogott esettanulmánnyal arra szerettem volna példát hozni, hogy egy napló forrásadottságai hogyan aknázhatók ki részben úgy, hogy megvilágítják, milyen volt írójának egy adott városról megalkotott, személyes élmények és elképze155 III. köt. 1841. január 17. 156 GYÁNI 2005. 35. p. Az én kiemeléseim - K. Cs. 157 Bár Zombor, gyermekkora helyszíne is közel állhatott szívéhez: „Igaz! Ma éjjel zombori házi kertecskénkről, a virágban dúsról álmodtam, s furcsa! Marink éppen arról." III. köt. 1841. május 12.
