Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Katona Csaba: „Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni!"

Társadalmi korlátok. Főnemes és kisbirtokos nemes, nemes és polgár, civil és katona, magyar és nem magyar vegyül egy társaságba, amely azonban homogénné mégsem válhat.

61 Ez pedig minden kapcsolatot és érintkezést meghatároz, így pl. Vojna Félix grófról így ír a napló: „Ö, noha magyarul beszél, mégsem magyar. O gróf, de nem gazdag. Oly kétségekbe mélyedtem. Honszeretet és oly gyöngéd érdek, melyet ő bennem gerjesztc, küzdenek egymással, én egy álmatlan éj elejébe látok."

62 Legfőképpen pedig az erős időbeli és térbeli korlátok. A külvilág hírei, amelyeket a Sopronban élő Etelka oly nagyon várt, csak lassan, kézzel írt levelek révén vagy szóban terjedtek, az utazás pedig - még az első magyar vasutat sem nyitották meg ekkor - lassú, kényelmetlen és nehézkes volt. A 21. század elején szinte már-már felfoghatatlan, hogy a mindennapokat milyen erős összezártság uralta. Nehézkes volt kimozdulni a lakóhelyről és nehézkes volt hazatérni, az érkező információk mennyisége pedig töredékében sem közelítette meg a mait: így a megszokott környezet elhagyásának, egy utazásnak, illetve egy-egy hír érkezésének jóval nagyobb súlya volt, mint manapság. Az élet kényelmetlenül szűkre szabott helyen és lassabban csordogált, a tér s az idő még „nem nyílt ki", a 20. század nagy technikai robbanása még csírájában sem létezett. A keretek tehát, amelyek megszabták a mindennapi életet, nagyon is határozott kontúrral voltak megrajzolva egy olyan település esetében, mint Sopron. Ugyanakkor természetesen nem állítom azt, hogy pl. a bomlóban levő rendi társadalom stb. korlátai nem érvényesültek az Etelka által rajongott Pesten, azt azonban igen, ami a naplóíró számára is nyilvánvaló volt, ti., hogy ott ezek átjárhatóbbak voltak. A napló azon lapjait (a III-XIII. kötetekét), amelyek között az alábbiakban válogatok, 1838. december 27. es 1841. augusztus 3. között rótták tele sorokkal Etelka finom kezei. Amikor a III. kötet írásához fogott, már hónapok óta Sopronban élt, amikor a XIII. megírásába kezdett bele, kevés híján három éve volt annak, hogy odaöltözött édesanyjával. A Pestre vonatkozó szövegbe foglalt emlékek tehát ilyen távlatból vonatkoztatnak vissza. Mit is jelentett Etelka számára az elhagyott, de mindig visszasírt szeretett város, hogyan bukkant fel emlékezetében? A kép mindig pozitív, ám igen sokrétű. Kétségtelen, hogy Etelka állandó társaságában - mint voltaképpen minden műveltebb társaságban - mindennapos téma volt Pest, illetve az ott történtek. Ezt a napló elszórt megjegyzései puritán egyszerűséggel mutatják, azonban ezekből egyáltalán nem derül ki, hogy Etelka miként viszonyult a városhoz. Egy soproni táncos estéllyel kapcsolatban a város neve pl. csupán egy tőmondatban jelenik meg, míg az este apró rezdüléseit részletesen rögzíti a napló: „Balomon Lóri

63 ült, emellett Alex.

64 [...] Nemei Csatkai Endre összegzését idézve: „Mikor Etelka 1838-ban Sopronba érkezett, a társadalom meglehetősen széttagolódott volt. Színleg összetartott a mágnásvilág és a katonai körök és maguk közé bevették a megyei hivatalnoki kart is. Dc némi lenézéssel beszéltek a másodosztályú nemességről. A polgári elemmel nem sokat törődtek. [...] Etelka is szíves alacsonyabb rangúakkal szemben, de a maga előkelő számlázását sokra tartja." SLACHTA 1943. 7-8. p. 62 I. köt. 1839. május 19. 63 Buday Laura (Lóri) bárónő. 64 Zichy Alexandra (Alex) grófnő (1821 1854), később gróf Viczay Héder felesége.