Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Brian Ladd: Berlin falai
turisták számára valami olyasmit jelenített meg, ami a Fal nyugati oldalán történt. Hiába voltak érdekesek a művészek érzései és képei, mégis a Fal utáni korszakhoz tartoztak. Mint történeti helyszín kcvergő összevisszaság volt mindez, bár a népszerű szórakoztatás intézményeként jól működött-egy ideig. 1995-rc a művészek alkotásai mállani kezdtek, vagy egyszerűen eltűntek a lélek nélküli grafiti alatt. A politikai határterületről, a pillanatnak szóló alkotás helyszínéről eltávolított Fal árnyéka maradt csupán egykori önmagának. Ez azt az álláspontot támasztja alá, amely szerint a Fal tapasztalatát a legjobban egy tematikus élménypark keretében lehetne újraalkotni. Hasonló park felépítését javasolták vállalkozók Manchesterben vagy a floridai Fort Lauderdalc-ben, illetve a Berlin melletti brandenburgi vidéken. A turisták felkereshetnék az újjáépített Falat, ahol határőr-egyenruhába bújt színészek vallathatnák őket. A Német Történeti Múzeum igazgatója, Christoph Stölzl azonban amellett foglalt állást, hogy egyedül a Bernauer utcai emlékmű őrizte meg az eredeti helyszín autentikusságát, és így különb egy bármely más helyszínen felépíthető, Disncyland-jcllcgű vállalkozásnál. 23 Végső soron az autentikusság az, amit Berlin kínálhat. Amikor a berlini válság 1960-ban a tetőfokára hágott, egy brit újságíró felvetette, hogy lakosai hagyják cl a várost, és az üres, nyugat-németországi Lünebergi síkon építsenek új Berlint. Nyugat-Berlin elköltöztetése tokkal-vonóval persze túlságosan abszurd ötlet volt ahhoz, hogy komoly figyelmet szenteljenek neki (bár a keletnémet hivatalos pártlap egyetértését fejezte ki, mondván, hogy valamennyi problémát megoldaná, ha egypár kémet, nácit és hidegháborús zsoldost összecsomagolnának, és az amerikai Wisconsin államban található Berlinbe küldenének). 24 Egy történeti város nem Disneyland, és valóban, Berlin autentikus helyszínként nyűgözi le az ide látogató turistákat: itt állt a Fal, itt beszélt Bismarck, itt masírozott Hitler - itt dübörögtek a tankok. Berlin még sokáig a Fal városa marad, még akkor is, ha a betonelemeket Floridába szállítják, mert városi terét szándékolatlan emlékműként a Fal határozta meg. Kiemelkedő, ha nem is tipikus példája a kollektív identitást kialakító emlékműnek. A Fal sorsa 1989 óta más típusú kapcsolatot jelenít meg a hely és az identitás között, mivel egy olyan küzdelem középpontjába került, amely a pusztítás és a felejtés, illetve a megőrzés, egy szándékolt emlékmű állítása között dúl. Bizonyos értelemben jogos, hogy Berlin leghíresebb emlékművét lebontották. Ez a város a pusztulással kapcsolódott össze elsősorban - bár nem kizárólag - azon szörnyűségek miatt, amelyeket Hitler innét indított el. Boldogabb időkben, a Harmadik Birodalom előtt és után is Berlin maga gyakorolta a megújhodást ígérő pusztítást. A háborút átvészelő épületek közül sok nem élte túl a békét. A hatvanas évekre a megőrzés-pártiak azt állították, hogy Berlin „második elpusztítása" súlyosabb volt, mint amit a háború okozott. Maga a város már a szövetséges bombázók érkezése előtt, New Yorkhoz hasonlóan, olyan város hírében állt, amely gyorsan feléli múltját - nagyszerű, de már nem létező épületek vá23 Berliner Morgenpost, 1991. augusztus 13. 24 CONRADT-HECKMANN-JANZ 1987. 206-207. p.
