Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Brian Ladd: Berlin falai

A Fal melletti összecsapásokban annak 28 éves létezése során legalább 78 ember halt meg. A Fal nem számított a kelet- és nyugat-berlini vezető halálozási okok közé, de a családok és szomszédok szenvedésének politikai kontextusa a brutalitás és az embertelenség auráját kölcsönözte a Falnak. A nyugat-berliniek keresztekkel és egyszerű jelekkel emlékeztek meg a halottakról, bár sokuk személyazonossága ismeretlen volt. Ezek a tárgyak a Fal arculatának részévé váltak, annak nyugati oldalát egyértelműen emlékhellyé tették. A nyugati politikusok látogatásaikat a keresztek által meghatározott hangnemhez szabhatták, megfelelő arányban vegyítve az ünnepélyességet és a felháborodást. Nyugaton sokkal kevesebbet tudtak az emlékezés párhuzamos keleti folyamatáról, bár a hivatalosan irányított keleti média hasonló mértékben előtérbe helyezte saját hős- és szenvedés-történeteit. Számos keletnémet határőr vesztette életét a városon belüli határ melletti összecsapásokban, akiket hivatalosan életüket a szocialista állam védelméért áldozó mártíroknak tekintettek. Kelet-Berlinben négy mementó tisztelgett emlékük előtt.

15 Annak ellenére, hogy a rendszer a lakosság szemében nem volt hiteles, az áldozati lét pátosza magával tudta ragadni érzelmeiket. A hétköznapi keletnémetek számára nem volt hihetetlen, hogy a nyugat-berlini „banditák" orvul lőttek a szolgálatot teljesítő határőrökre, bár a nyugati sajtó egyetlen hasonló esetet sem erősített meg. És ez nem csak a hétköznapi polgárok esetében volt így: amikor a Falnál elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatos perének tárgyalására várakozó Erich Honeckert megkérdezték, hogy érez-e sajnálatot a halálesetek miatt, csak annyit válaszolt, hogy a huszonöt keletnémet határőr halála tölti el szomorúsággal. A fal nyugati oldalának a grafiti kölcsönzött új dimenziót. Krcuzberg dicsekedhetett a falfirkák legjelentősebb gyűjteményével, amennyiben ebbe a szóba - grafiti - belesűríthetjük a személyes kirohanásokat, a politikai szlogeneket, a plakátokat, festményeket, a falhoz rögzített tárgyakat és a Fal nyugati oldalán időről időre gyakorolt pusztítás egyéb formáit. Az első években a Fal vonzotta a kihívó megvetés kifejeződéseit, mindazonáltal freskóként csak a hetvenes években lendült fel karrierje, amikor a Falat (pontosabban az erődítmény eredeti, nyugati peremét) óriási, előre gyártott betonelemekből emelték újra, és így egy sima vászon jött létre. A Fal egész nyugati oldala, amely valójában Kelet-Berlin fennhatósága alá tartozott, de amely fölött a gyakorlatban egyik oldal sem gyakorolt politikai ellenőrzést, általános hirdetőtáblaként s egyúttal a politikai felhangokkal tarkított kísérleti művészet műtermeként szolgált. A halálsáv nyugati oldala a spontaneitás bemutatóterme, turistalátványosság lett. A Fal varázsához és jelentéséhez hozzájárult az is, hogy mindez szöges ellentétben állt az építők céljaival. A csöppnyi kockázat az izgalom újabb árnyalatát jelentette: a Falba rejtett kapukon keresztül nagy ritkán megjelentek keletnémet határőrök, és fülön csípték a határ-erődítményt megszentségtelenítő grafiti-müvészeket. 15 Neues Deutschland, 1963. szeptember 10. és 1966. augusztus 13.; Tagesspicgel, 1990. szeptember 11. Haláluk hivatalos beszámolóit tárgyalja BORIS 1989. 925-931. p.