Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Brian Ladd: Berlin falai
Fal egyes darabjait lehetséges megőrzésre méltónak nyilvánította. Dc az e darabokat műemlékké nyilvánító táblákat azon nyomban eltulajdonították, és tovább dúlt a pattintott falkorszak. A kalapácsok és vésők ostroma alatt a különleges művészi értékkel bíró darabok megmentésére irányuló kísérletek is rendre elvéreztek - ilyen lett volna például az a falszakasz, amelyre az 1990-ben, fiatalon, AIDS-ben elhunyt Keith Haring amerikai művész festett. Haring szakasza a legnépszerűbb zarándokhelyen, a Checkpoint Charlie közvetlen közelében állt, és hamarosan elpusztították. A Fal még komikus utóélete során is megosztotta a berlinieket. 1989. november 9-e után a sajtó - legalábbis Németország határain kívül - múlt időben írt a Falról. A betonfalat az össznépi rombolás mégis csupán pár helyen pusztította el teljesen. A százötven kilométeres határerődítmény hónapokon át többé-kevésbé ép maradt. Valójában a szimbolikus Fal tűnt el, vagyis a betontömeg és a szimbólum többé már nem volt azonos: magát a Falat tehát a Fal jelentésén keresztül érthetjük meg igazán. A szimbólumokat és műemlékeket ugyanis az emberi cselekvés ruházza fel jelentéssel, s így a Fal (fizikai és metaforikus pusztulása egyaránt) úgy érthető meg, ha megvizsgáljuk, hogyan bánt vele az ember. Az ember, bárhol éljen is, kulturális jelentéssel ruházza fel környezete tárgyait. A helyek és tárgyak rezonáns szimbólumokká válnak, amelyek reményeket és félelmeket testesítenek meg, s értéket képviselnek: emlékmű lesz belőlük, mint az a Fal esetében is történt. Egy emlékmű gyakran meghatározza valamely csoport identitását, például amikor egy felekezet vagy közösség valamennyi tagja által tisztelt helyet jelöl. Az ilyen emlékművek ritkán válnak viták forrásaivá. Berlinben azonban a táj végsőkig átpolitizált, és azok az emlékművek képeznek kivételt, amelyek nem ébresztenek vitát. A Fal és más berlini emlékművek főként a közelmúlt ellentmondásos cselekedeteire emlékeztetnek. Pontosan azon tettek emlékét idézik, amelyek eleve kizárnak minden konszenzust azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket az emlékmüvek megjeleníteni hivatottak lennének - ilyen a nemzeti identitás és a közös eszmék. Ez a mélységes bizonytalanság teszi Berlint oly mértékben vitatott tájjá, és hoz létre a külföldiek számára nehezen feldolgozható, feszültségekkel teli atmoszférát. A közelmúlt amerikai történelmében a washingtoni Vietnami Veterán Emlékmű építésére tett javaslatról folytatott viták hevessége emlékeztetett Berlinre - a nemzet önmagáról adott értelmezésében nyitott fel régi sebeket. Berlinben ugyanakkor Németország sebei még nem forrtak be. Több mint egy évszázaddal ezelőtt a fiatal Friedrich Nietzsche kesergett honfitársai túlfejlett történeti érzéke miatt. Csak a szelektív felejtés révén haladhatjuk meg a történeti sorssal szemben érzett tehetetlenség érzését-vélekedik Nietzsche, aki szerint csak a felejtés képessége teszi lehetővé a teremtő cselekvést. 7 Röviden, ha nem vagyok képes arra, hogy a múltból bizonyos tényeket kiválasszak, másokat pedig elvessek, úgy vélekedéseim soha nem nyújthatnak szilárd alapot a cselekvés számára. Az 187 l-es bismarcki egyesítést követően Nietzschét taszította a németek vak, hegeliánus 7 NIETZSCHE 1989.
