Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Brian Ladd: Berlin falai

szet néhány nagy kísérletének városa. Berlinről mint emberek sokaságáról és mint helyről egyaránt sokat elárul, hogy lakói miként viszonyulnak a várost alkotó épületekhez, romokhoz és elhagyott helyekhez. Ez a könyv azokról a vitákról szól, amelyeket ezen épületek, romok és helyek rendezésének kérdése robbantott ki. Az épületek fontosak. A szobrok, a romok szintúgy, ahogy a megüresedett telkek is. Az emberi tevékenység fedélre (shelter) lel az épületekben, mindazonáltal nem annyira a fedél, hanem maga a tevékenység az, ami miatt az építmények és a terek fontosak a földön helyüket kereső emberek számára. Az épületek és az emlékművek a múlt látható maradványai: gyakran tovább megmaradnak, mint azok, akik létrehozták őket. Ahogyan ezekre az építményekre tekintenek, ahogyan bánnak velük és ahogy emlékeznek rájuk, mindez a kollektív identitásra vet fényt, amelyet könnyebb érezni, mint szavakba önteni. Minden civilizáció emelt épületeket és emlékmüveket, hogy kinyilvánítsa a földdel és a kozmosszal kapcsolatos igényeit. Az elmúlt évek leglátványosabb csatáit ugyanakkor létező, sőt rég leomlott épületekért vívták. Boszniában keresztény szerbek mecseteket robbantanak fel, hogy templomokat építsenek azokon a helyeken, ahol szerintük századokkal ezelőtt templomok álltak. A hinduk Indiában hasonló indíttatásból rombolnak mecseteket. Dél-Korea elnöke elrendeli Szöul meghatározó épületeinek mint a japán imperializmus termékeinek elpusztítását. Moszkvában újra felépül a Sztálin által hatvan évvel korábban lerombolt székesegyház. Az észak-amerikaiak és a nyugat-európaiak gyakran úgy vélekednek, hogy Kelet-Európa és Ázsia népeire a múlt súlya nehezedik, és végre lc kell rázniuk ezt az igát. Nyugaton azonban minduntalan felbukkan a történelemhez való kötődés vágya. Gyakran azt várjuk, hogy az épületek és a helyek ezen kötődés forrásául szolgáljanak. Berlin tipikus mai nyugati város abból a szempontból, hogy lakosai és vezetői nagyon komolyan veszik a történeti monumentumok megőrzését. Egy-egy régi épület lebontása rendre nagy vitákat kavar, éppúgy, mint az, hogy a véráztatta talajon mi és hogyan épüljön, épüljön-e bánni is egyáltalán. Ugyanakkor nem lehet minden régi épületet és helyszínt megőrizni: a városok nem múzeumok. Fájdalmas döntéseket is kell hozni, s ezeket gyakran keserű viták előzik meg. Hogyan dönt egy város vagy egy nemzet arról, hogy mely épületek vagy helyek számítanak eléggé megőrzésre érdemesnek? Milyen a hagyományt kellően tisztelő városfej lesztés? Időnként úgy tűnik, hogy az e kérdésekről folytatott parázs viták legfeljebb egy pár szőrszálhasogató értelmiségit mozgatnak meg - ők viszont azt a hely iránti érzékenységet öntik szavakba, ami sokakban él. Minden városnak és országnak mérlegelnie kell az építés és a megóvás szempontjait. Miért különleges Berlin? Nyilvánvalóan nem szépsége, vagy a megóvott épületek állapota miatt. Berlint elsősorban a merész gesztusok, a meghökkentő diszharmóniák, az erjedés és a rombolás teszik lenyűgöző várossá. A város épületei, romjai és foghíjai fájdalmas emlékek súlyát nyögik. Az ideérkező turisták rendszeres angol nyelvű túrákon tekinthetik meg „a Harmadik Birodalom hírhedt látványosságait". Ezeknek és a hozzájuk hasonló hírhedt helyeknek a vitatott sorsa az, ami összehasonlíthatatlanul átpolitizálja a berlini tájat. Az új Berlin tervezői és építtetői újabb és újabb