Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

rekonstrukciójának terve éppen úgy szerepelt az 1960-ban elfogadott ÁRT-ben, mint Józsefváros rekonstrukciója. A kerület lakásállományának rendbehozatalával kapcsolatos gondolatok már 1959-1960-ban felmerültek, s a szisztematikus felújítások 196l-l962-ben megkezdődtek, de csak a körúton belüli területeken. A Középső-Ferencvárost „rekonstrukciós területként" tartalékolták. Egy 1962-es dokumentum szerint a Ferenc tér környéki elavult épületek bontásával 2400 lakás lett volna építhető (39%-os szanálás mellett). A ferencvárosi rekonstrukció azonban nem indult meg a józsefvárosival egy időben, a III. ötéves tervben, és a kezdése ettől kezdve folyamatosan csúszott 1983-ig, miközben a rekonstrukciós program megindulására hivatkozva a felújítás költségeit visszafogták a területen. 1967-ben szerepelt az V. és VI. ötéves terv előterjesztésében (5000 lakás bontásával és 7000 építésével). A kerület képviselői, különösen Tcsy János tanácstag, a Fővárosi Tanács üléscin rendszeresen szóba hozták a ferencvárosi szanálás kérdését, annál is inkább, mert az egykori rekonstrukciós döntés évtizedekre megakasztotta a felújítást. A házkezelőség 1955-től kezdve nem végzett komolyabb javításokat a lebontásra váró házakon, ezért a házak állaga tovább romlott, az aládúcolt, egészségtelen lakások miatt a lakók folyamatosan panaszkodtak, az ismétlődő felszólalások azonban eredménytelenek maradtak. Az 1970-es ÁRT-nek megfelelően a rekonstrukciós program a VIII. kerületben ténylegesen is elkezdődött, és az ÁRT a ferencvárosi területen is paneles technológiájú lakások felépítését határozta meg. Az 1970-es években a tanácstagok RRT készítéséért lobbiztak a középső-Ferencváros területére, mivel ez volt az első lépcső a munkálatok megkezdése felé. Amikor 1973-ban tovább halasztották a terület átépítésének tervét, azt kérték, legalább az életveszélyes lakásokat szanálják. 1977-ben újra felmerül a IX. kerületi rekonstrukció, de a szanálási arányok csökkentése miatt az V. ötéves tervbe sem fért bele. A '70-es évek közepe és a '80-as évek eleje között-egy párthatározatot követően - 20-25 ház részleges felújítását végezte el a kerületi HKI, mert „csinálni kellett valamit a munkáslakta Ferencvárossal". A visszafogott karbantartási, felújítási költségek miatt a lakásállomány állapota tovább romlott. A terület „lecsúszása" az 1960-1980-as évek közé tehető. 1970-80 között a lakosság közel egynegyedével csökkent, „a fogyás oka foként a fiatalok elköltözése, akik általában az új, külső lakóterületeken jutottak lakáshoz."

50 A területen emiatt felgyorsult az elöregedés, csökkent a szakképzett fizikai munkások aránya is. A középső-Ferencváros nem csak társadalmi, hanem fizikai szempontból sem felelt meg a korabeli budapesti átlagnak: még 1980-ban is a lakásállomány nagyobb részét alkották az egyszobás lakások (62%), és 44%-ukban volt csak fürdőszoba. A kerület politikai vezetése gyakorlatilag folyamatosan küzdött a rekonstrukció elindításáért, támogatta azt. Amikor az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején a re-