Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

tása következett be. Az 1975-ig épült Szigony utcai lakótelep építése 1316 lakás létesítése után újfent megtorpant. A II. ütemben 1980-ig 2460 lakás és létesítményei épültek fel a területen középmagas és magas sávházakban. A szanálások során sokan távoli kerületben kaptak lakást, ami számos lakossági panaszhoz vezetett. „Igaz, igénylik a korszerű lakást, de szeretnének továbbra is abban a kerületben maradni, ahol esetleg már több évtizede élnek."

42 Az 1971-1973 között szanált lakosok sorsát követte nyomon Jeney Sarolta a Valóság c. folyóiratban 1975-ben megjelent írásában. Az Illés - Práter - Szigony - Baross utca által határolt területről elköltözött nagyjából 1563 család adatai alapján a költözések három fő irányba történtek: A legtöbben (60%) új lakótelepekre kerültek, Újpalotán (41%), Zuglóban (16%) és Óbudán (2%), valamint Kelenföldön (1%). A régi lakosok 35%-a maradt a VIII. kerületben, ezen belül a Tömő utcai új házakba költözött 13%, régi Józsefvárosi házakban kapott lakást 22%. Végül a maradék 5% a környező V., VI. és IX. kerületben költözött regi lakásokba. A szerző összefüggést tapasztalt a társadalmi státus cs az új lakóhely között: a magasabb státusúak inkább kerültek Kelenföldre, Óbudára és a Tömő utcába, míg a nyugdíjasok inkább regi házakba, zömmel a VIII. kerületbe költöztek. „A legnagyobb figyelmet mégis az a tény érdemli, hogy a régi lakásokban nagymértekben megnőtt a nyugdíjasok aránya. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a korábban megindult folyamat - a régi, elhanyagolt városrészek elöregedése - a szanálások után fokozódik."

43 A költözők lakásviszonyai zömmel javultak, a komfortfokozatot, és a szobaszámot tekintve is, a laksürüség csökkent, ugyanakkor a komfortos lakások fenntartása drágábbnak bizonyult. A szanálandó területen élők zöme nem akart elköltözni, legtöbben a központi fekvés, az ott töltött hosszú idő és a közeli barátok, rokonok, vagy munkahely miatt ragaszkodtak a Józsefvároshoz, mások, főleg a kisgyerekesek örültek a változásnak: „mi örülünk, ott nem messze volt a kocsma és az a rengeteg cigány a környéken."

44 Legérdekesebb a Tömő utcába költöztetett családok véleménye volt, akik azzal együtt, hogy elvben az új lakás és a városrész előnyeit együtt élvezhették volna, mégis elégedetlenek voltak a megváltozott városképpel, hangulattal. Sokan panaszkodtak a környék leromlására, „a szanálás megkezdése erősíti a slumosodás társadalmi oldalát."

45 Sokan féltek este az utcán hazamenni, a helyi közösségek felbomlottak, a régi körfolyosós házakhoz képest az újban a szomszédok elidegenedtek egymástól. A szerző nem rejtette véka alá lesújtó véleményét a rekonstrukcióról. „A Józsefvárosban folyó szanálás 'tarolásszerű bontás' amely a tradicionális városszerkezetet is szétrombolja, végül is drága. [...] Mi lesz a csökkentett színvonalú lakótelep sorsa a belső városrészben 20-25 év múlva, amikor várhatóan már nem lesz mennyiségi lakáshiány?"

46 42 BFL XXIII. 101 .a. Simor Miklósné, VIII. kerületi képviselő, Fővárosi Tanács ülése, 1973. 43 JENEY 1975. 75. p. 44 JENEY 1975. 45 Uo. 46 Uo.