Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

fontos, hogy a fővárosban felgyorsuljon az elavult városrészek rekonstrukciója és rehabilitációja. A fővárosi belső kerületek rehabilitációjának 1978. évi koncepciója Az 1970-es évek második felében elindult rehabilitációs gondolkodás és tervezés a Fővárosi Tanács VB által 1978. április 12-én elfogadott: „A fővárosi belső kerületek rehabilitációjának koncepció"-ban csúcsosodott ki. A koncepció definíciója szerint „Városrész rehabilitáció alatt, egy lehatárolt területegységen belül jelentkező valamennyi lakóépület és intézmény korszerűsítéssel egybekötött felújítását értjük a szükséges mértékű bontások és új építések egyidejű elvégzésével. Célja, hogy a városrész jellegének megőrzése mellett korszerű, az igényeknek távlatban is megfelelő lakóterület alakuljon ki."

15 A koncepcióban a korábbi józsefvárosi és újlipótvárosi rekonstrukciót a rehabilitációs terv előzményeként kezelték készítői, ugyanakkor a vita során az előadó éppen ezen rekonstrukciók - különösen a józsefvárosi - negatív tapasztalataira hivatkozott a rehabilitációs koncepció alátámasztásakor. „Volt olyan hely, ahol a rekonstrukció olyan bontással indult, hogy nem vette figyelembe kellő mértékben, hogy a gazdaságilag még felújítható épületek átmenetileg megmaradnak, és a gyakorlat arra kényszeríttette a Fővárosi Tanács vezetőit, hogy a lakásigények kielégítése érdekében hosszabb ideig megnemtartásra javasolt épületeik is ott maradjanak. Ez egy városrendezetlenséghez vezetett, ami a Baross utcában kialakult, s cz az állapot meghatározza a rekonstrukció negatívumát."

16 Ezzel együtt, a második 15 éves lakásfejlesztési koncepció a VIII. és IX. kerület alacsony beépítésű, rossz lakásállományú részeiben teljes bontással járó rekonstrukcióra tett javaslatot. A koncepció készítői felhívták a figyelmet arra, hogy városrészek avulása nem csak építészeti, fizikai, hanem társadalmi-politikai-gazdasági probléma is. Az ekkorra elkészült településszociológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a belső pesti kerületekben nagyarányú népességcsökkenés, elköltözés volt jellemző, „társadalmilag kétes elemek tanyáivá válnak, akik komoly közbiztonsági problémát vetnek fel." A rehabilitáció indokai közé tartozott az új lakótelepek és a régi elavult városrészek közötti feszültség enyhítése, valamint a belső városrészek lakosságának elöregedése, a szegregáció ellensúlyozása. A rehabilitáció, a fizikai dolgozók körülményeinek javítása mellett, alternatívát jelenthetett volna a magas státusúak számára az új lakótelepre vagy budai társasházakba költözéssel szemben, azaz egyfajta tudatos társadalmi státusz-emelést is célul tűztek ki. A BVTV Városépítési Kutatási Osztálya foglalkozott Budapesten a rehabilitációs feladatok meghatározásával. A koncepció készítői különféle városszerkezeti, tarsals BFL XXIII. 102.a. 716. kötet. A fővárosi belső kerületek rehabilitációjának koncepciója. Melléklet a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1978. április 12-i ülésének jegyzökönyvéhez. 16 Uo., Pongrácz Pál előadó, Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése, 1978. április 12. 17 BFL XXIII. 102.a. 716. kötet. A fővárosi belső kerületek rehabilitációjának koncepciója. Melléklet a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1978. április 12-i ülésének jegyzőkönyvéhez.