Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

Európa sok országában váltotta fel a korábbi rekonstrukciós szemléletű településfejlesztési gyakorlatot."

7 Az 1970-cs években óriási szemléletváltozás indult el a városrendezésben. A várostervezők ekkortól kezdték hangoztatni a multifunkcionális város eszméjét, részben az 1976-os Machu Pichu Chartához kapcsolódva. „A rehabilitációról az 1970-es évekig az építész szakma sem gondolkodott úgy, ahogy ma gondolkodunk, még az 1980-as években is sokan gondolták, hogy fel lehet építeni a várost LEGO-szerüen."

K Hazánkban a várostervezők, építészek szintjén az 1970-es években ugyancsak megjelent ez a szemlélet, először vidéken (Eger, Győr felújítása), később a fővárosban, azonban az 1970-es években tovább zajlottak a bontásos újjáépítések is. A szemléletváltást jelzi a „rehabilitáció" kifejezés feltűnése a kommunikációban, illetve az 1978-ban elfogadott első rehabilitációs koncepció megjelenése. Ezzel együtt a korábbi rekonstrukciós gyakorlat tovább élt. A Fővárosi Beruházási Vállalat (FÖBER) egy 1972-es kiadványa szerint „Budapest Általános Városrendezési terve az ezredforduló idejére a főváros csaknem valamennyi elavult városnegyedének rekonstrukcióját előirányozza."

9 AIV. és V. ötéves terv idejére a rekonstrukciós és rehabilitációs feladatok fokozását tervezték a belső városrészekben. A fővárosi rehabilitációhoz néhány vidéki városban, és külföldi nagyvárosokban korábban végrehajtott rehabilitációk tapasztalatai adtak mintát. Az MSZMP Központi Bizottsága 1969. október 26-28-i határozata alapján a kormány a lakóházak állagvédelme érdekében egyre növekvő hitelt bocsátott a Fővárosi Tanács rendelkezésére. Az MSZMP KB és a Minisztertanács 1970. április 16-i közös ülésén kimondta, hogy: „Növekvő figyelmet kell fordítani a meglévő lakásalap megóvására, kezelésére és fenntartására". 1971 októberében „Lakóépületek karbantartása és felújítása" címmel az Építőipari Tudományos Egyesület konferenciát szervezett Budapesten. Ezen a régi lakónegyedek felújításának városgazdálkodási és városrendezési szempontjairól tartott előadásában Preisich Gábor a régi városrészek felújítása mellett foglalt állást. Érvelése szerint a mennyiségi lakáshiány fokozatos megszűnése révén mindinkább a minőségi lakáshiány kielégítése válik elsődlegessé. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a felújítások üteme nem tart lépést az avulással, a felújítási forgó messze meghaladja a megengedhető időtartamot. „Elképzelhetetlen, hogy ezek a városrészek még 10-20 esztendeig mai állapotukban maradjanak, illetve mai helyzetükben nyerjenek felújítást. Ez tűrhetetlen cllátásbeli, végeredményben társadalmi különbségekre vezetne a város régi és új részei között."

10 Az egyre élesedő feszültségek feloldásának két útját határozta meg: a teljes, vagy csaknem teljes bontással járó rekonstrukciót, ami Józsefvárosban zajlott, cz azonban azzal jár, hogy a teljes lakosságot át kell telepíteni, akik nem egyszer távoli városrészekbe költöznek, felbomlanak a meglévő szomszédi, bará7 PATAKYNÉ 1989. 8 Inerjú Csorba Zoltánnal, a fővárosi Beruházási Osztály, majd a Szanálási Bizottság volt munkatársával. 9 Józsefváros rekonstrukciója, 5. kötet. FŐBER, 1972. 10 PREISICH 1971.