Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése
A II. világháború után a tömeges lakásépítés Európa-szerte napirendre került, tehát nem volt sajátosan Magyarországra jellemző (de még csak nem is szocialista blokk-specifikus) politikai program, és az alkalmazott építéstechnológia - az iparosított technológiák, ezen belül a paneles építési mód - sem mutatott alapvető eltéréseket. Az államszocialista rendszer ugyanakkor olyan specifikus hatalmi-politikai, társadalmi, gazdasági keretfeltételeket teremtett az építőipar, így a tervezés számára, amelyek között végül egy különleges „urbanisztikai termék", a szocialista lakótelep jött létre. Ilyen keretfeltétel volt a tervezés szoros függősége a központi tervgazdasági fejlesztési döntésektől (ennek korántsem egyetlen, ámde látványos példája az ART helyenkénti „felülírása" a népgazdasági tervekhez kapcsolódó telepítési tervekkel). Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a tervezésnek a tervgazdasági logikába illesztése nem jelenti a tervszerűség mindenek feletti érvényesülését (ld. pl. a döntések csúszása miatt előzetes tervszámok, irányelvek alapján megkezdett tervezések, módosított tervszámok, kivitelezői kapacitáshiány miatti áttervezések stb). A specifikus keretfeltételek közé tartozik a megrendelőként fellépő államnak a tervezés részletkérdéseire is kiterjedő előírás-rendszere (koncentrálás elve, műszaki-gazdasági normatívák, típustervek, meghatározott technológiák, komplexitás elve stb.), ami tartalmilag erősen meghatározta a tervezés tárgyát. Ilyen keretfeltételnek tekinthető az építőipaistruktúrája is. Az iparágnak a 15 éves lakásfejlesztési tervben meghatározott lakásmennyiség eleve kihívást jelentett, de emellett a rendszerbe (felelősségi, érdekeltségi viszonyokba) kódolt ellenérdekeltségek is kialakultak pl. a rugalmasság, innováció tekintetében, főként építőanyag-gyártó és kivitelező vállalatok esetében. Ezeket tovább erősítette, hogy az így létrejött „szük keresztmetszetek" egyúttal hatalmi pozíciót is jelentettek e vállalatok számára. E keretek szük mozgásteret szabtak a várostervezés számára - ezt később, a céloktól való elmaradással összefüggésben tovább szűkítette a gazdaságosságra irányuló növekvő nyomás - bár néhány forrás utal arra, hogy ez informális utakon, személyes kapcsolatrendszerek „mozgatásával" valamelyest tágítható (de alapvetően meg nem változtatható) volt. A fentiek együttes eredményeképpen jött létre az a lakótelepes beépítési forma, amely a mai napig meghatározó a főváros városképében, térbeli-társadalmi szerkezetében. A hasonlóságok ellenére tehát a hatalmi-politikai, társadalmi, gazdasági keretfeltételek eltérései miatt ezek a lakótelepek lényeges eltéréseket mutatnak a II. világháború utáni Nyugat-Európái lakótelepektől. A nyugat-európai országokban nem „igazították formára" annyira a lakótelepeket a műszaki, gazdasági megfontolások, emellett - a piacgazdasági logikának megfelelően 80 - a lakásépítésnek alkalmazkodnia kellett a változó igényekhez, ennek következtében a létrejött lakótelepek változatosabbak és általában jobb minőségűek voltak, nem beszélve az államszocialista lakásrendszer és a so A II. világháború után az államok Nyugat-Európában is erős szerepet vállaltak a lakásépítésben, ugyanakkor lényegi különbség, hogy maga a lakásszektor piacgazdasági közegben működött.
