Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése
piaci lakásviszonyok lakásmobilitási utakra gyakorolt (c tanulmány keretei között nem tárgyalható) eltérő hatásáról. A 15 éves tervben célul kitűzött lakásszám végül országos szinten - jelentős részben a vártnál magasabb mértékű magánlakás-építésnek köszönhetően - teljesült, az MSZMP KB 1977. május 13-i ülésén elhangzott értékelés szerint egymillió-ötvenezer lakás épült fel, ebből Budapesten 187.093, egyebek mellett az Óbudai, az Újpesti, a József Attila, a Kelenföldi, Újpalotai lakótelepek megépítése, befejezése vagy megkezdése kötődik ehhez az időszakhoz. A programnak fontos szerepe volt a komfortfokozat emelkedésében, a zsúfoltság csökkenésében is. 1976-ban Budapesten a vízvezetékkel ellátott lakások aránya 96% (1961-ben 84%), csatornával a lakások 76%-a ellátott (szemben a korábbi 55%-al), fürdőszobával 62% (1961-ben 46%). A lakások zsúfoltsága is csökkent, száz lakásra 1961-ben 337, 1976-ban 294 fő jutott, egy szobára a korábbi 2,19 fővel szemben 1,68 fő. 81 A 15 éves lakásépítési program tehát sok háztartás számára biztosított önálló, a korábbival összehasonlíthatatlanul komfortosabb lakhatási lehetőséget, méghozzá komplex módon, intézményekkel, szolgáltatásokkal együtt. A program ugyanakkor társadalmi célját, minden igényjogosult háztartás lakáshoz juttatását, a lakáshiány így értelmezett felszámolását nem érte el, bár ebben nemcsak az állami lakásépítés tervezettnél alacsonyabb szintje játszott szerepet, hanem olyan tényezők is, mint a vidéki lakosság folytatódó beáramlása, elöregedés és a válások számának növekedése, ezáltal elaprózódó háztartásszerkezet, a (Ratkó-korszakban születettek gyerekei-okozta) demográfiai hullám, a belső részek lakásállományának gyors ütemű avulása. A mennyiségi lakáshiány felszámolása ezért továbbra is a lakáspolitika központi célkitűzése maradt. Eközben Nyugat-Európában az alapvetően piacgazdasági logika által mozgatott lakáspiacon a piaci kereslet csökkenésére adott reakcióként a lakótelep-építés fokozatosan megszűnt. Magyarországon, főként a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban azonban a lakótelep a rendszerváltásig a lakás- illetve városépítés meghatározó formája maradt. Ennek alapvető okát a hatalmi-politikai, gazdasági rendszerbe való erős beágyazottságában kell keresnünk, ide értve az államszocialista ideológiához való szoros kapcsolódását (az állam normatív alapú, erős szerepvállalása a lakásellátásban), központi szerepét a kádári életszínvonal-politikában, illetve magában a rendszer legitimációjában, valamint a tervgazdasági intézményi struktúrákkal való szoros „összeépüléset." 81 Budapesti Pártbizottság: A főváros 15 éves lakásépítési tervének irányelvei, valamint a VI. ötéves terv lakásépítési és telepítési javaslata 1978. november 3. In: A budapesti pártbizottság várospolitikai tevékenysége a felszabadulástól napjainkig (1945-1984). Szemelvények a budapesti pártarchívum irataiból. Budapest, 1985. MSZMP Budapesti Bizottság Oktatási Igazgatósága és Archívuma.
