Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése

keletkező lakásigény-változás." Emellett szükségessé tette a felülvizsgálatot, hogy a III. ötéves terv (Újpalota kapcsán), de különösen a IV. ötéves terv telepítési terve máikilépett az ÁRT keretei közül - ahogyan az utóbbi terv fogalmaz -, ezzel lényegében a főváros fejlesztésének irányvonalairól is döntések születtek (és megkezdődtek az ÁRT-vel nem összhangban álló építkezések). A felülvizsgálat eredménye a főváros 1970-ben elfogadott (a Minisztertanács által 1971 februárjában jóváhagyott) Általános Rendezési Terve. Az 1970-es ÁRT-ben már meghatározó a tömeges, főleg házgyári technológiával megvalósuló lakásépítés. A terv a lakóterületek kismértékű kiterjesztésével és intenzitásuk növelésével számol. Az üresen álló területek beépítése helyett a peremkerületi központok átépítésére helyezi a hangsúlyt, az ott található lakásállomány rossz állapota, az aránylag alacsony közlekedési és közmüköltségek, és „politikai-társadalmi szempontok" miatt is (utóbbi nyilván arra utal, hogy munkásosztály-lakta városrészekről van szó). A lakásépítések telepítésénél - bár a terv még számol külső szabad területek beépítésével is - ekkor tolódik át a hangsúly egyértelműen a külső városrészek felé (Óbuda, Rákospalota, Újpest, Kőbánya, Zugló, Kispest, Pesterzsébet, Csepel, Budafok, Csillaghegy). Telepítési tervek A konkrétan megépítésre kerülő lakótelepek helyét végül a népgazdasági tervekhez elkészülő telepítési tervek jelölték ki, ezek voltak hivatottak az egy-egy népgazdasági tervben lebonyolítandó lakásépítkezések és a városfejlesztés összhangjának megteremtésére, elvileg az érvényben levő Általános Rendezési Tervre épülő módon. A telepítési terveket a Fővárosi Tanács VB Építészeti és Városrendezési Osztálya készítette el, az OT-vel és más illetékes tanácsi osztályokkal egyeztetve (tervosztály, közlekedési- és közmüigazgatóság stb.), a fővárosi pártbizottság ellenőrzése mellett. A népgazdasági logika és a városfejlesztés logikája ugyanakkor bizonyos pontokon nehezen volt összeegyeztethető. A legfontosabb ilyen „rendszerbe kódolt" konfliktus a „koncentráció vagy arányos fejlesztés" kérdésében látható. Már a 15 éves lakásfejlesztési programban kimondásra került, hogy az állami lakásépítés - gazdaságossági megfontolásokból - minél koncentráltabban, néhány nagy lakásépítési program keretében valósuljon meg. A későbbiekben, az iparosított technológiák elterjedésével ez még nagyobb hangsúlyt kapott, mivel akár a helyszíni előregyártás, akár a házgyári elemek elhelyezése így tűnt a legkönnyebben megszervezhetőnek és a legolcsóbbnak. Vannak arra utaló jelek is, hogy a koncentrált lakástelcpítés olyan szempontból is vonzó volt a döntéshozók számára, hogy látványos lakóegyütteseket hoz létre, melyek politikai célokra - a rendszer legitimációjának erősítésérc - is alkalmasabbak, mint a szétszórt, egyedi építkezések, „politikus módszer" a fejlesztések látha33 BFL XXIII. 102.a. A Fővárosi Tanács Végrehajtó-bizottságának ülése 1967. december 6. Jelentés Budapest és környéke általános rendezési tervének felülvizsgálata során 1967 végéig elvégzett, valamint ennek alapján a továbbiakban végzendő munkákról.