Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése

letcs irányelveket adott. A lakóházakat 3-4 emelet magasságtól (a foghíjbeépítéseken kívül) típustervek alapján rendeli megépíteni, „az építőipari technika fejlettebb módszereire való fokozottabb áttéréssel és az építőipar jobb szervezésével", sőt konkrét műszaki paraméterek is rögzítésre kerülnek. A 15 éves lakásépítési program 1960-tól a '70-es évek közepéig terjedően meghatározta a lakásépítést, és ezen keresztül a várostervezést is, nemcsak az előírt lakások volumene tekintetében, hanem az építőipar, építéstechnológia változásain, és különféle tervezési elvek során keresztül. Mindezek együttesen eleve egy specifikus beépítési formát határoztak meg: az épületek, lakások koncentráltan, kapcsolódó beruházásokkal együttesen, „új lakónegyedekben" történő elhelyezése, az alapterületre, szobaszámra, felszereltségre vonatkozó normatívák alapján; típustervek alkalmazásával, iparosított technológiával épült, gazdaságossági cs műszaki megfontolások alapján előre meghatározott magasságú és karakterű házak. A program keretében zajló fővárosi lakótelep-építésekben a népgazdasági tervek, a főváros térbeli fejlődésének kereteit meghatározó Altalános Rendezési Tervek, valamint a népgazdasági tervek előirányzott lakásszámait területi szempontból lebontó telepítési tervek játszottak kulcsszerepet. Az alábbiakban ezekről lesz szó röviden. A fővárosi lakótelep-építések keretei Népgazdasági tervezés A 15 éves lakásépítési terv megvalósulását a II. (1961-65), III. (1966-70) és IV. (1971-75 közötti időszakra vonatkozó) ötéves népgazdasági tervek voltak hivatottak biztosítani. A fővárosi szintű tervezésben ez azt jelentette, hogy a főváros ötéves terveit, majd az ennek nyomán születő fejlesztési terveket mindenekelőtt az országos népgazdasági tervekkel kellett összehangolni. Az ötéves tervek kidolgozását a fővárosban, különös tekintettel a meghatározó jelentőségű lakásépítési tervszámra, a Fővárosi Tanács és az OT alkuja határozta meg, az ÉM és természetesen a párhuzamos szervezeti struktúrába rendezett pártszervezetek részvételével.

26 A népgazdasági tervek kidolgozása során több ponton is láthatóak a „rendszerbe kódolt" érdekellentétek, alapvetően a minél több lakás megépítésében érdekelt Fővárosi Tanács és a gazdaság egészét átfogó, a lakásépítési költségek alacsonyabb szinten tartásában érdekelt csúcsszerv, az OT között, ez a tervezett lakásszám, az épületmagasság és építéskorszerűsítés kérdései tekintetében is vitákhoz vezetett. A II. ötéves terv esetében az OT részéről eleinte 34.100 tanácsi-szövetkezeti lakás építése merült fel, amit a főváros is támogatott, de a végleges tervben ez 23.000-re csökkent (ezt az éves tervek keretében az OT végül 1.400 lakással felemelte). A III. öt26 Az állami és pártszervezetek párhuzamos szervezeti struktúráiról és kapcsolódásairól ld. CSANÁDI 1995.