Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése
éves terv esetében a főváros eredetileg mintegy 60.000 állami építésű lakással számolt, az OT eleve legfeljebb 45.000 lakást irányzott elő, végül - miután a Politikai Bizottság 1965. decemberi, a főváros problémáit tárgyaló ülésén kiemelten szerepelt a kérdés - a terv mintegy 25.000 tanácsi-szövetkezeti lakás megépítését tartalmazta. A IV. ötéves terv a 15 éves lakásfejlesztési program szempontjából kitüntetett jelentőségű volt, hiszen ez a 15 éves időtáv utolsó időszaka. AIV. ötéves terv irányszámain illetve megvalósulásán múlott, hogy végül mi valósul meg a 15 éves programban kitűzött célokból, a fővárosban felépülő lakásvolumen pedig meghatározó jelentőségű volt abban, hogy az egymillió lakás mint cél teljesül-e. Ezért a IV. ötéves terv végül a korábbiaknál több, 56.000 tanácsi és szövetkezeti lakás megépítésével számolt. Vitákat szült az OT és EM, valamint a fővárosi tanács között a tervezett épületek magassága is: a költségek visszafogását célzó OT és a 15 éves terv országosan megfogalmazott előírására hivatkozó EM az alacsonyabb, 3-4 emeletes beépítést, míg a városfejlesztést szem előtt tartó, városias beépítésre törekvő főváros a magasabb (ezzel együtt költségesebb) beépítést támogatta. Vita alakult ki az építés korszerűsítése körül is, a főváros a 15 éves tervre hivatkozva mihamarabb (már a II. ötéves terv időszakában) egy nagykapacitású épületelemgyár létesítését látta volna szükségesnek, az erre szánt források ugyanakkor ilyen fejlesztést akkor nem tettek lehetővé. Valójában, bár már a '60-as évek elején döntések születtek arról, hogy a nagypaneles technológia bevezetésre kerül, 1962-ben pedig OT-előterjesztés is készült egy szovjet házgyár megvásárlására," 7 ekkor még nem volt teljesen tisztázott, hogy a tömeges lakásépítés egyértelműen a nagypaneles technológiára épül majd. Többek között épp a II. ötéves terv megvalósítása során vált világossá, hogy az építőipar korszerűsítésének első lépéseként bevezetett középblokkos technológia nem lesz képes a célul tűzött lakásmennyiség előállítására. Végül egy 1964-ben az építőiparról készült átfogó jelentés eredményeképpen született KB-határozat, 2H majd ennek nyomán kormányhatározat a paneles építési mód fejlesztéséről. 29 Az első házgyár Budapesten végül 1966-ban kezdte meg működését 3ü , és a IV. ötéves 27 MOL-XIX-D-3-j 6. doboz. Építésügyi Minisztérium: Előterjesztés a nagypanelos építési program bevezetésére 1962. augusztus 15. 28 Az MSZMP Központi Bizottságának határozata az építőipar munkájáról 1964. február 20. In: Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1963-1966. Budapest, 1973. Az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete, Kossuth Kiadó 48-55. p. 29 MOL 288. f. 27/9. őe. MSZMP KB Építési és Közlekedési osztálya: Összefoglaló jelentés az építőipari feladatokra von 3094/1964. Korm. sz. határozat egyes rendelkezései c. témában. Előterjesztés az MSZMP KB államgazdasági bizottságához; MOL 288. f. 27/1964/15. Az MSZMP Központi Bizottságának az építőiparról szóló 1964. február 20.-i határozatával kapcsolatos jelentések, feljegyzések, előterjesztések. 30 A nagypaneles technológiáról ezt megelőzően viták folytak (tömegtermelésre való alkalmasság, ugyanakkor potenciális költségnövekedés, rugalmasság hiánya). Visszaemlékezések szerint az, hogy az iparosított technológiák közül végül éppen a házgyári nagypanel terjedt el Magyarországon, személyes preferenciák által is befolyásolt politikai döntések eredménye (erre utal az is, hogy a lakásköltségekre vonatkozó konkrét számításokat utólag, már a házgyári beruházások megkezdése után kezdtek készíteni). A házgyáraknak a konkrét gazdaságossági-technológiai paramétereken túlmutató politikai jelentőségét jelzi, hogy a fővárosi párt-végrehajtóbizottságnak egy egyébként a házgyárak
