Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Umbrai Laura: Kommunális kislakás-építés Budapesten 1937-1948
A húszas években szedett kincstári házhaszon-részesedéshez sokban hasonlító új elképzelés szerint minden budapesti bérlő lakbére nagyságával arányosan járulna hozzá a Kislakásépítési Alaphoz. Az tehát nem a háztulajdonost - aki előbb vagy utóbb úgyis áthárítaná az újabb adót a bérlőkre -, hanem közvetlenül a lakásban lakót terhelné. A háziúr pedig csak a hozzájárulás - lakbérrel együtt történő - beszedésére lenne kötelezve. A hozzájárulás mértéke (a lakbér 3%-a) megegyezne a szintén a fővárosnak fizetendő házbérkrajcár vagy más néven a házbérfillér összegével, ezáltal már maga a kivetés sem emésztene fel újabb költségeket. Ez a hozzájárulás egy 50 pengő havi bérű szoba-konyhás lakás esetén 1,5 pengő többlettel terhelt volna meg egy családot. A tervezet szerint a fizetés alól csak azok a lakók mentesülnének, akik adómentes házakban élnek. Az alap segítségével emelt házak lakbérei pedig egészében visszafolynának oda, így újabb lakások létesítésérc nyílna lehetőség. A szakemberek körében egy 10%-os fényűzési lakásadó bevezetésének gondolata is felmerült, de ez egyrészt nem jelentett volna akkora bevételt, másrészt pedig mind a kivetése, mind a beszedése sokkal bonyolultabb lett volna. 151 A szabályrendelet tervezetét a közgyűlésben heves vita követte. Egyesek szerint az újabb adó bevezetése helyett - amely valószínűleg elriasztaná a magánvállalkozókat a további lakásépítésektől - inkább olcsóbb hitelt kellene felvenni pl. a Községi Takarékpénztár útján. Az is felmerült, hogy az államtól kellene a fővárost törvénycsen megillető bevételeket megszerezni. 152 A városatyák többsége tehát nem tartotta megfelelőnek az időt egy bérlőket terhelő lakásadó bevezetésére, így a polgármester 1940 májusában levette a javaslatot a napirendről. A kislakás-építési hozzájárulás adójellegű szedése egyáltalán nem lett volna egyedülálló jelenség. A húszas években - igaz, kedvezőbb gazdasági körülmények között - Bécsben az úgynevezett Wohnbausteuerból, amely progresszív adóztatás formájában, a lakás nagyságától függően 2-36% között terhelte a bérlőket, közel 60 000 közületi kislakás épült fel. Németországban pedig az első világháború előtt megépült házakban lakók lakásadójából fedezték az új építkezéseket. 153 A tervezet egyébként rendelkezett hazai előzményekkel is, a húszas évek második felében a szociáldemokrata városatyák az akkor meginduló fővárosi akció finanszírozására lakásadó-javaslatot dolgoztak ki. Az akkori elképzelés szerint a fizetési kötelezettség a kislakásokban lakók minimális terhelése mellett túlnyomórészt a három-, vagy annál több szobás lakások bérlőit sújtotta volna. Sőt, ezt a lakásépítési alapot gazdagította volna a házbérkrajcár és a városi ingatlan-átruházási illeték is. 154 A lakáshiány fokozódása miatt a Kislakásépítési Alap gondolata 1942-ben ismét felmerült, amikor egy újabb nagyszabású ötéves építési program gondolatával kezdtek 151 Előterjesztés a Kislakásépítési Alap ügyében. Fővárosi Közlöny, 1940. 17. sz. melléklet 2-3. p. 152 Vita a Kislakásépítési Alapról. Csilléry András, Pcyer Károly, Zsitvay Tibor, Rassay Károly hozzászólása. Fővárosi Közlöny, 1940. 20. sz. 512-521. p. 153 Előterjesztés a Kislakásépítési Alap ügyében. Fővárosi Közlöny, 1940. 20. sz. 514. p.; Vita a Kislakásépítési Alapról. Fővárosi Közlöny, 1942. 149. p.; SZABÓ 1927. 222. p. 154 KERTÉSZ 1927. 61. p. A szocialisták javaslata végül nem valósult meg, így a húszas évek tanácsi kislakás-építkezéseit nagyobb részben a bankok finanszírozták.
