Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Umbrai Laura: Kommunális kislakás-építés Budapesten 1937-1948
el foglalkozni a városházán. A számítások szerint a csupán az akció idejére, vagyis 5 évre tervezett adóztatás évi 8, összességében 40 millió pengő bevételt eredményezett volna. A már egyszer elvetett tervezet azért kerülhetett ismét felszínre, mert az éppen akkor 20 milliós OTI-kölcsönből folyó építkezés az erre szolgáló keret kimerülése következtében csak csonkán valósulhatott meg. A tervezet szerint a folyamatosan gyarapodó alap esetén az építkezésre fordítható összegek folyamatosan bővülnének. Az ötletet most sem támogatták egyhangúlag, mivel a szegényebb családokat aránytalanul jobban sújtaná a tervezett adó. Ezért Mohay Gyula 20 év múlva az adóból leírható kamatmentes kölcsön formájában ajánlotta a hozzájárulás beszedését. Mások pedig a gyárak lakásépítésre kötelezését vagy - a kor hangulatának megfelelően - a zsidó tulajdonosok és bérlők fokozottabb megadóztatását javasolták. A közgyűlés végül az eredeti javaslatot fogadta el kétharmados többséggel, de a belügyminiszter nem hagyta jóvá a székesfőváros határozatát. A kormányhatóságnak ugyanis már határozott elképzelései voltak az építkezés fedezetének előteremtésével kapcsolatban. 155 Az 1943-as kislakás-építési program finanszírozását tehát más források felhasználásával kellett biztosítani. Ehhez a város most már csak a kormánytól várhatott segítséget, hiszen az előző év decemberében (az említett 546/1942. kgy. sz.-on) elfogadott programhoz (2900 lakás építése) minimum 53 millió pengőre volt szükség. Az állam az első tárgyalások szerint oly módon gondoskodott volna az összeg fedezetéről, hogy a Pénzügyminisztérium utasítására a főváros a Községi Takarékpénztára útján községi kötvényt bocsátott volna ki 55 millió pengő értékben. A minisztérium lejegyezte, vagyis megvásárolta volna ezeket, a befolyt összeget pedig a takarékpénztár 30 évre, 4%-os kamat mellett hitelként adta volna át a fővárosnak. A kizárólag a kislakás-építési program céljaira folyósított összeget a kamatokkal együtt Budapest három évtized alatt fizette volna vissza az államnak. A kamatok azonban jelentősen megterhelték volna a fővárost, ezért az állam arra is ígéretet tett, hogy a többletkiadás előteremtése érdekében egyes cikkek fővárosi pótadó-kulcsa emelésének engedélyezésével fog gondoskodni, s így Budapest költségvetési egyensúlya nem bomlik meg. 157 Az állam által folyósítandó kölcsönről született 69/1943. kgy. sz. határozatot azonban a kormányhatósághoz való felterjesztés alkalmával sem a pénzügyminiszter, sem pedig a belügyminiszter nem fogadta el. A belügyminiszter egyúttal leiratban közölte a fővárossal, hogy intézkedése nyomán a kölcsönt 50 millió pengő 15H értékben az OTI bocsátja a főváros rendelkezésére 30 évre, 4,25%-os kamatozás mellett. A kölcsönszerződést, amit különben sem az 155 Vita a Kislakásépítési Alapról. Fővárosi Közlöny, 1942. 15. sz. 145. p., 690. p. 156 Előterjesztés kislakás-építés céljára 55 millió a. P-s kölcsön felvétele ügyében. Fővárosi Közlöny, 1943. 7. sz., melléklet 1. p. 157 Előterjesztés kislakás-építés céljára 55 millió a. P-s kölcsön felvétele ügyében. Fővárosi Közlöny, 1943. 26. sz. V. melléklet 1. p. 158 A magdolnavárosi építkezésről fennmaradt levéltári iratok hol az 55, hol pedig az 50 millió pengős kölcsönt jelölik meg az adott munkálatok fedezetéül, természetesen attól függően, hogy az arról való intézkedés a belügyminiszter leirata előtt, vagy azt követően született.
