Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Varsányi Erika: A szociáldemokrata frakció a fővárosi törvényhatósági bizottságban (1925-1948)

Gondoskodni kívántak a hajlék nélkül maradók átmeneti elhelyezéséről. Az embertelen, zsúfolt körülmények között élő családok, albérlők, társbérlők, valamint az ágyrajárók kilátástalan helyzetének javítása is számos javaslatukban szerepelt. Azzal, hogy a témát állandóan napirenden tartották, rákényszerítették a városvezetést, hogy az üggyel komolyan és érdemben foglalkozzék. Peyer egyik közgyűlési felszólalásában a város szociális kötelezettségére apellálva, valamint a gyermekhalandóság, tüdőbetegség féktelen terjedésére hivatkozva sürgette a tervbe vett hárommilliós lakásépítési kölcsön felvételét és a munkálatok mielőbbi megkezdését.

35 Farkas Zoltán a főváros tulajdonában lévő kőbányai szőlészet felparcellázását indítványozta, családi házak építése céljából.

36 Kertész Miklós és Szepessy Albert - többek között - a nyomortelepek (Suhajda-telep, a régi lóverseny-téri földbevájt kunyhók, Lenke úti, a Zita-, és Valéria-telepi fabarakkok) mielőbbi felszámolását szorgalmazta. A szabad lakásgazdálkodás bevezetésének kilátásba helyezése (1926-ban) arra sarkallta a városházi ellenzéket, hogy koncentrált, szervezett akciót készítsen elő a lakáskérdés frontján. A helyzet súlyosságára tekintettel 1927 nyarán rendkívüli közgyűlés összehívására került sor. Akkor határozott követelések hangoztak cl a kötött lakásgazdálkodás fenntartása, a lakbérlcti szabályrendelet reformjára, valamint egy hosszabb távú lakásépítési program kidolgozására vonatkozóan. Az eredmény mindössze annyi lett, hogy a szabadforgalmú lakásgazdálkodásra való átállást egy évvel elhalasztották. Az MSZDP-frakció nevében egyébként számos konkrét indítvány került a lakásügyi bizottság, illetőleg a közgyűlés asztalára. A legfontosabbak a következők voltak: 10.000 kislakás (ebből 6000 egy-, 3000 két-, 1000 háromszobás) és 1000 szükséglakás felépítése, s javasolták továbbá a periférián élők lakásgondjainak felkarolását s a kormány intézkedését annak érdekében, hogy a lakáskérdést ki lehessen mozdítani a holtpontról. Mindemellett követelték a lakbérek leszállítását, és tiltakoztak az ismétlődő kilakoltatási hullám ellen.

37 Ha nem is sikerült a szociáldemokrata várospolitikusok nagyszabású lakásprogramjának maradéktalan megvalósítása, az 1920-as évek végére azért mégis mintegy 5000 lakás átadására sor került a Mester utcában, a Róna utcában, a mai Bocskai úton, a Németvölgyi úton és a Kisfaludy utcában. Szükséglakások zömmel a Ceglédi úton épültek.

38 A kilakoltatásokat időlegesen leállították, vagyis csak szükséglakás biztosítása ellenében engedélyezték, ugyanakkor intézkedtek néhány nyomortelep (pl.: Suhajda-, Veszely-féle) felszámolása ügyében is. A főváros lakáspolitikai koncepciójának elkészítése azonban még évekig váratott magára. Az 1936. április 1-ei közgyűlés határozatban kötelezte a polgármestert a program elkészítésére, vitára bocsátására és szociális lakás35 FK, 1927. 22. sz. 1370-1371. p. 36 FK 1927. 32. sz. 1938. p. 37 FK 1927.49. sz. 2649-50. p., 1928. 37. sz. 1678-1679. p., 1928. 45. sz. 2031-2039. p., 1928. 61. sz. melléklete 23. p., 1929. 21. sz. 557. p., 1929. 37. sz. 946-949. p. 38 Budapest története. V. köt Szerk. HORVÁTH MIKLÓS. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. 244. p.